- Mit csinálsz, Alvar?
- Szülinapi meghívókat osztok tantónéni. Jövő héten leszek nyolc éves!
- Az nagyszerű. Ugye mindenkinek adsz?
- Nem, Ingának nem adok, mert ő sem hívott meg a sajátjára.
- Ez nem szép dolog, hogy diszkriminálod!
- Diszkrimicsinálok?
- Diszkriminálod! Tudod, milyen rosszul fog esni neki, amikor kiderül, hogy ő az egyetlen, aki nem kapott meghívót?
- De nem ő az egyetlen, Ulf se kap, mert ő meg azt mondta, hogy az Alvar az lánynév.
- Mégis ezt hogy gondolod? Tessék szépen meghívni Ulfot!
- De csúfolni fog és el fogja rontani az egész szülinapot!
- Az engem nem érdekel. És adjál egyet Ingának is.
- De ő se hívott meg!
- Az akkor volt, most meg most van.
- De ez az én zsúrom! Annak adok, akinek akarok!
- Ha így állsz hozzá, akkor nincs más választásom, mint hogy elvegyem az összest. Add szépen ide, nem lesz zsúr.
- Azt próbálja csak meg! Szólok az apukámnak!
- Igen? Én meg... az ombudsmannak! Ki se tudod ejteni, mi?

És az ombudsman el is marasztalta az iskolát, szóban, és a gyerekek még mindig nem tudják kiejteni helyesen se azt, hogy diszkrimináció, se azt, hogy ombudsman. Fontosabb dolgaik vannak ugyanis.

Végül egy teljesen ide nem illő videó:

Mégse vitték el az oknyomozó újságírót követ törni. Pedig nagyon akarták. Szerintem ezt kijárták neki. Leszóltak magasról, a sok haszonélvező egyikének jó összeköttetései voltak. Üzenetet küldtek: nem kutakodsz, mert megütöd a bokádat! Pedig lenne még téma, a "Hogyan rokkantam bele majdnem tényleg egy hamis rokkantigazolványba" csak a sorozat egy darabja. Lehetne még:

A színesfém csodálatos útja a vasúti kábeltől a fémtelepen át a bársonyszékig
Oknyomozó újságírónk rejtett kamerával rezet lop, és eladja mindenféle gond nélkül egy színesfémtelepen. A műsor mellékletében feltérképezik a fémszállítmány útját és a tulajdonosi viszonyokat. A szálak politikai vezetőkhöz vezetnek.
Az adásba kerülés után újságírónkat perbe fogják lopás alapos gyanújával, a fémkereskedő csődbe megy, majd alapít egy másik céget, a kapcsolatba hozott politikus pedig rágalmazási pert indít.

Szűcs Erika miniszter asszony szerint a rendszeres szociális segélyre és a közmunkaprogramokra együttesen 97 milliárd forint jut, aminek 80%-a az előbbi, vagyis segély. Beosztottja, Bárdi Attila szerint közmunkaprogramokra 12,5 milliárd jutott idén, 26 ezer embernek. A Pénzügyminisztérium szerint a rendszeres szociális segély pedig úgy 25 milliárd forint, vagy 140 ezer embernek (van sok más támogatási forma is, de a miniszter asszony nevesítette, hogy a rendszeres szociális segélyről van szó).

Drága parlamentünk egyszerű többséggel csakazértis megszavazta a Robin Hood adót. Hiába mondta a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ, az MDF és több független is, hogy ezt már azért nem. Hiába van számszakilag kisebbségben a kormány, lám, meglett a pillanatnyi többség. Az MSZP-nek fontos volt, hogy átmennyen, a többieknek meg úgy tűnik, annyira nem volt fontos a mai szavazás. Ez van. Ennyire érdekeljük őket.

Az ellenzék jelen lévő tagjai persze nemmel szavaztak egy újabb alanyi jogon járó ártámogatásos borzadályra, de csak úgy tessék-lássék, hogy bekerüljön a hírekbe, hogy ők biza ellenezték. Nem árt ám az ilyet átengedni, hátha kormányra kerülnek, és akkor meghosszabbíthatják. Az ártámogatást ugyanis nem a fogyasztó kapja, nem is a termelő, hanem a(z állami) szolgáltató. Vagyis az ártámogatás is csak egyike azon eszközöknek, amivel az állam a te pénzedből saját pénzt varázsol.