Középosztály, főnév. Jelentése:
The Economist: akinek a bevételéből az alapvető szükségletek – lakhatás, étkezés, oktatás, egészségügy – kielégítése után a harmada megmarad megtakarításokra, vagy rekreációs tevékenységekre.
Arisztotelész: akik nem is gazdagok, de nem is szegények, s akik által – s akikkel szövetségben – egy demokráciának léteznie és működnie kell (kéne). Más szóval egy állam politikai rendszere csak annyira erős és stabil, amennyire a középosztálya.
Szerintem: az, akinek a napi megélhetése nem függ a központi újraelosztástól.
Mennyi lehet ma Magyarországon a középosztály bevételi kritériuma? Nem reprezentatív, de nem is ex-has. Lakhatás: bérleti díj/törlesztő részlet+rezsi, 90-110 ezer. Étkezés, háztartás, öltözködés: fejenként 60 ezer. Oktatás, egészségügy: elvileg ingyen. Két keresővel és két gyerekkel az annyi mint havi 350 ezer. Nettó, persze. Vagyis két keresővel az fejenként havi 262 ezer forint nettó jövedelem (hogy a bevétel harmada megmaradjon olyan dolgokra, mint az ingyenes egészségügy, oktatás, esetleg az állami nyugdíj kiegészítése), ami havi bruttó 500, évi bruttó 6 millió.
Az APEH szerint évi bruttó 6 millió felett kb. 160 ezren keresnek, és ebben már benne van a felső osztály is. Ez a szám még egy alacsony részvételű országgyűlési választáson sem elég a parlamenti küszöbhöz. Pedig – hogy a Magyar Katolikus Lexikont idézzük – a középosztály „a társadalomnak az a csoportja, mely gazdasági helyzetéből következően önálló érdekérvényesítésre képes, […] önálló vállalkozásokba kezdhet, képzettsége révén szellemi vezető munkakörök betöltésére alkalmas, érdekvédelmi stb. szervezetek és pártok alapítására, működtetésére képes.”
Oszt csodálkozunk, hogy hol tartunk.
