Kedvenc visszatérő témám a számítógépes játékok. Nem reprezentatív véleményem szerint egy játék minél véresebb, annál jobb, minél erőszakosabb, annál inkább megnyugtat. Azzal is tisztában vagyok, hogy nincs ezzel mindenki így, és hogy a játék nem való mindenkinek. Szüleimmel ifjúkoromban nálunk is nevelési konfliktusok forrása volt a számítógép - ma meg abból élek. Nálunk is előfordult, hogy egy-egy nélkülözhetetlen komponenst elzártak, így próbálván hatni rám, ám helyette azt érték el, hogy zsebpénzből kispóroltam egy tartalékot. Volt kiabálás is, mégse jutott eszembe soha, hogy lelőjem őket.

Az ohioi perben megint felmerült, hogy tulképp minden a játék hibája. Nem a gyerek volt alapból labilis, nem a szülei nem tudták kiszűrni a kezéből az oda nem illő lövöldözőset - amiből a Halo 3 véresség szempontjából azért eléggé harmatos a Sufferinghez vagy a Manhunthoz képest -, pláne nem kellett volna kezelni a függőségét, nem. A játék a hibás. Az pedig még mindig felnyomja a vércukromat, ha valaki enyhítő körülménynek akarja beállítani az elkövető függőségét vagy befolyásoltságát: ez mégis mit enyhít? Vagy hogyan? Ha részegen vagy cuccmegvonás miatt agresszív leszek, az hogy nem az én felelősségem?

Vagy egyáltalán: hogy nem súlyosbító körülmény, ha befolyásoltság, vagy az elvonás miatt teszek valamit? Alapból nem kellett volna befolyásoltnak lennem, vagy odáig jutnom, hogy az elvonás hatásai ilyen szintet érjenek el! Napi 18 órát játszott? Velem is előfordult nem egyszer, hogy meghajlott körülöttem a téridő (Stalker rulez), mégis vissza tudtam állni társadalomnak hasznos üzemmódra, és nem akartam senkit se megölni azért, mert játék helyett mondjuk iskolába vagy munkába kellett mennem! És nem csak én, hanem gamerek milliói vannak ezzel még így.

Miért van az, ha pár elvetélt emberkezdemény hülyeséget csinál, akkor minden hibás, csak éppen nem az, aki elköveti, és egyből kongatják a vészharangot, hogy a potenciális pszichopaták köztünk járnak, és még csak nem is tehetnek róla?