Steinnel beszélgettünk tegnap a provokációról. Hogy az miért van, meg miért úgy. Miért nem lehet úgy, hogy közben mások érzéseire, mint a hímes tojásra vigyázol.
A punkos bejegyzés folytatásaként: minden világnézetünk, elvünk, eszménk, vagy magyarázatunk mesterséges. Kreált. Csinált. Nem teljes, nem fedi le a valóságot teljesen. Vagy mi kreáljuk magunknak, vagy másoktól nyaljuk be.
Mivel eredendően hibás, nem képes megállni a saját lábán. Megtámogatjuk hazugságokkal, ignoranciával, bármivel, ami mankót adhat a hóna alá, hogy össze ne essen. A polgárpukkasztás, a provokáció, a radikalizmus (radikalizmus=/=szélsőségesség) lényege az, hogy kirúgod alóla a mankót: de nem azért, hogy összeessen, hanem azért, hogy változzon. Ha összeesik, akkor annyit is ért az egész. Azért rúgod ki, hogy kényszerítve legyen, hogy újra gondolja, hogy saját véleménye legyen a maszlag helyett.
És hogy ezt miért kell olyan intenzitással, olyan formában, ahogyan? Az ingerküszöb. Ma sokkal magasabb az ingerküszöb a médiának "hála": az információ iszonyatos mennyiségben és sebességgel áramlik feléd, és mintegy önvédelemből erősen megszűröd, sőt, alkalmazkodsz - egyre erősebb ingerekre kapod már csak fel a fejed.
Hát ezért.