Nagyon oda kell ám figyelni, aki olajügyekben, élelmiszer-válságban, vagy környezetvédelemben otthon akar lenni, nagyon oda kell figyelni minden egyes nap.
Persze minden egyes nap újra kell formázni az agyát, de ne legyünk már kicsinyesek, mi az a kis duplagondol a szellemi boldogsághoz képest!
Kezdjük a szimpla kőolajjal.
Oil peak
Tudni véljük, hogy mennyi is a még fel nem hozott, sőt, a fel nem fedezett mennyiség is, továbbá tudni véljük, mekkora a jelenlegi kereslet, a jelenlegi termelés és a jelenleg feltárt készletek, hovatovább azt is, hogy a termelés és a kereslet mennyi lesz. Mert okosak vagyunk, azért.
A jó az, hogy sokan vagyunk okosak, csak mindannyian máshogy.
Az oil peak elvileg az az állapot, amikor a kereslet meghaladja a kitermelést - ez az a pont, amikor eljőve az apokalipszis, és tényleg lovon, mert benzint azt nem kap.
Vagy az oil peak az, amikor az olaj ára akkorára nő - még a termelési-keresleti görbék metszése előtt akár -,hogy az alternatív energiaforrások tartósan kompetitív előnyre tesznek szert piacgazdaságilag. Ez szép, csak miből lesz jövedéki adó? Nesze neked piacgazdaság.
Namármost minden előrejelzés és kimutatás durva becslés csupán - a legtöbb termelő és forgalmazó adatai ugyanis titkosak, valamint beleszámítanak olyan dolgokat is, amik ma tabunak számítanak (természetvédelmi területek kitermelése), vagy nem gazdaságosak, és az oil peak alatt se feltétlenül lesznek azok (mélytengeri fúrás és társai).
Vagyis mind az oil peak (bármely értelmezése), mind annak előrejelzése nem más, mint tapogatás a sötétben. (jegyzet: az oil peak tagadása is az)
Az igazán ciki része az, amikor tök komoly emberek és szervezetek egymásra pro- és kontra licitálnak. Hogy miért? Mert az egyiket egy kitermelő, a másikat egy forgalmazó, a harmadikat egy feldolgozó, a negyediket meg egy szimpla spekuláns fizeti. Hogy a fogyasztók kit fizetnek érdekképviseletileg? Az államot! A fogyasztói érdekképviseletet az államnak kéne ellátnia az ilyen-olyan olajmultikkal szemben. Na de akkor honnan lenne a jövedéki adó?
Mire kell az olaj?
Hőcsinálásra, és nem csak légköbméter fűtésileg, hanem vegy- és nehéziparilag is; áramcsinálásra; műanyagcsinálásra; gyógyszer- és kozmetikaiparra; közlekedésre és szállításra; mezőgazdaságban műtrágyára, többek között.
Mindenre és mindenhez olaj kell, a komplett civilizációnk az olajra rendezkedett be gyakorlatilag - ott van a felívelés az életszínvonalban, ahol elterjedtek az olaj és származékai minden lakásban és tüdőben.
Mivel lehet helyettesíteni az olajat? (vagy a gázt)
Az olajjal és a gázzal (vagy szénnel) nem az az egyetlen gond, hogy rossz a környezetnek, mert felborítja a légkör hőháztartását, hanem az is, hogy nem végtelen: termelődik ugyan, ám pár millió év kell akkora mennyiség előállításához, mint amennyit mi egy év alatt eltüzelünk, és az arány folyamatosan romlik, és ebben még a kutatók is egyet értenek. Az olaj és a szén tehát nem megújuló energiaforrások. Egyetlen előnyük, hogy ökológiailag nem versenyes erőforrások, vagyis más fajoknak nincs szükségük rájuk a fennmaradáshoz (sőt).
Mik a megújuló energiaforrások? Szél, Nap, víz, termikus hő és a növények.
A fűtést és áramtermelést lehetne bizonyos mértékben helyettesíteni Nap, szél, geotermikus és vízi energiával. Igaz, fogalmunk sincs, hogy mekkora mértékben, főleg, mert úgy pazaroljuk az áramot és a hőt, mintha különben ránk rohadna. Egy energiatakarékos berendezkedés esetén sem tudjuk, mekkora részét lehetne a jelenlegi, vagy a prognosztizált lakossági energiaigénynek fedezni pusztán a nem fajkompetitív energiatermelési formákkal, mert nem támogatjuk őket, mert nem termelnek se jövedéki adót, sem nem lehet őket monopolizálni, tehát a fogyasztói függés a nagy termelőktől és elosztóktól nem alakulna ki, így komoly mértékű kapital válna egyik napról a másikra semmivé, alapjaiban bolygatva meg a komplett hagyományos nyugati társadalmi berendezkedést.
A gyógyszer- és kozmetikaipar helyettesítő termékekkel ki tudná váltani a jelenlegi termékek nagy részét, viszont nem feltétlen lennének a termékek ugyanazok a hatásukat tekintve, az árukról nem is beszélve, tehát csak majdnem kapnánk ugyanazt, mint eddig.
A közlekedés és szállítás legalább annyira neuralgikus pont, mint a fűtés és az áram. A vizi és szárazföldi közlekedést még csak-csak ki lehet váltani ilyen vagy olyan technológiákkal közel azonos kinyert paraméterek mellett, de én innen nem látom, hogy a légi közlekedés és szállítás - amik a globalizáció sebesség és időparadoxonainak fizikai vetületét adják - hogyan működne fosszilis energiahordozók nélkül a jelenlegi kapacitás és sebesség mellett. Légi közlekedés nélkül világunk komoly változáson menne keresztül, a távolságok újra a két világháború közti értékükre nőnének időben, valamint - akár a nagy energiatermelők és elosztók esetében - komoly méretű tőke tűnne el a gazdaságokból, nem is beszélve a haditechnikáról. Vagy megbarátkozunk a rakétahajtású gépekkel? Esetleg visszatér Zeppelin gróf, csak áramvonalasabb - de ugyanolyan sérülékeny - lesz?
Műanyagok. Nincs mivel helyettesíteni. A műanyagok helyettesítik a műanyagok előtti világ 90%-át. Zéró alternatíva, hacsak nem találjuk ki, hogyan lehet a légköri szén-dioxidból polimer láncokat csinálni - de annyira gazdaságosan, hogy a csomagolóipar ne omoljon össze. Jelenleg a műanyagokkal ugyanazt teszzük, mint a hővel és az árammal - pazaroljuk, csak ha lehet, még látványosabban. Mert mit csinálunk a műanyag palackkal, miután kiittuk belőle a kólát? Elássuk, bazdmeg! Még jó, hogy nem ülünk ott mellette, várva, hogy hátha kihajt belőle egy kólafa. Műanyag nélkül pedig gyakorlatilag az egész eldobható tömegtermelésre épült fogyasztói társadalom - ami most már nem csak USA, EMEA, Japán-Korea-Szingapúr és ANZ, hanem Kína, India és délkelet-Ázsia is - megáll, azt néz.
Mezőgazdaság. Talán a legtöbb ellentmondást felvonultató terület. Ha nem megy a traktor meg a kombájn, az azt jelenti, hogy a városból vissza kéne menni a földekre kapálni, szántani meg aratni. Akik visszamennek, azoknak az eddig nyújtott szolgáltatásaikra viszont hiány lenne - tehát vagy éhen halunk, vagy lemondunk a kényelemről. A fosszilis üzemanyagot ez esetben is lehetne helyettesíteni, mint a közlekedés és szállítás esetében, de egyrészt a jelenlegi technológiák segítségével vagy az élelmiszer és takarmánytermelés kárára (kukoricából bioetanol, energiafű, stb.), vagy a biodiverzitás és a biomassza rovására (erdőirtás, lápcsapolás, egyéb nyalánkságok). Közben várjuk a harmadik generációs bioüzemanyag technológiákat és a génmódosított növényeket, mintha csak a Szent Grál vagy a bölcsek köve repülne tátott szánkba.
Vagyis légi közlekedés, műanyagok, mezőgazdaság, plusz a termelő országok jelenlegi hatalmi pozíciói, megspékelve a forgalmazók és feldolgozók felhalmozott tőkéjével, hozzáadva a jóléti államokat eltartó, a fosszilis energiahordozókból származó adókkal, kiegészítve a termelői-fogyasztói, már-már jobbágyi függéssel - és a hab a tortán, hogy mindenki igyekszik lenyomni a torkunkon a saját érdekét, mint igazságot, miközben tudva levő, hogy akárhogy is lesz, nekünk, fogyasztóknak jobb tuti, hogy nem lesz.
Miért nem lesz nekünk jobb?
Látod a reklámokat, olvasod a PR-t, hogy azok, akiknél a jelenlegi tőke és hatalom van, azok készülnek rá, hogy egyszer nem lesz olaj, és hatalmukat, vagyonukat és pozícióikat igyekeznek átmenekíteni az új világrendbe, ahol az energia, a közlekedés és az élelmezés problémáit olaj nélkül is már most megoldották, csak még nem piacképes a dolog, de majd mindjárt az lesz, csak párat kell aludni még, és jön a Jézuska (vagy Hanuka, tökmindegy, a mese a lényeg). Na ja. Ez piacgazdaságilag gyönyörű, csakhogy itt nem piacgazdaságról van szó, mert a hatalom olyat nem ismer - a hatalom csak és kizárólag a spekulációt ismeri, a húzd meg-ereszd meg törékeny látszategyensúlyát. Most, hogy emelkedik az olajár, és napról napra kiderül, hogy de, önként vállalt függőségünkben hajlandóak vagyunk érte napról-napra többet fizetni, képzeld el mi lesz akkor, amikor nem lesz olaj? Te az ő helyükben nem kivárásra játszanál, hogy az új világrendben minél kevesebb potenciális vetélytársad legyen, akár cégekről, akár államokról van szó?
Apropó, államok.
Az államok kezében is van biza még hatalom, nem csak a cégekében. Úgy hívják a legfontosabbat, hogy hadsereg. Zord dolog, tudom, én se rajonganék az események esetlegesen erre haladásának, de ez van. A cégek kivárása biza el tudja szabadítani a következő világháborút, s mivel atomunk is van dögivel, lehet, hogy az új világrendben a tőke az a sugárfertőzéstől mentes termőföldre és vízforrásra redukálódik.
Nade mit tesznek az államok, hogy a történelem folyása még véletlenül se jusson el idáig? Vagy képviseli a fogyasztók – más néven a választók, állampolgárok - érdekeit, vagy jön az atom.
Ha az államok és szövetségeik - EU, ENSZ és szervezeteik, valamint a számtalan egyéb globális és regionális tömörülés - komolyan vennék a polgáraik tömegképviseletét, akkor a fogyasztói társadalomban ott virítana minden ház tetején a napkollektor, ahol csak lehet, ott figyelne az államilag támogatott hőszivattyú, minden pusztán és dombgerincen forogna a szélkerék, le lenne szigetelve minden rés, pénzel illetve börtönnel büntetnék a pazarlást, a földeken pediglen drákói szigorral vágnának rendet a multikulturális termesztés propagálása és a támogatási rendszer vargabetűinek az átvágása érdekében, és nem lennének olyan baromságok, mint a fizetünk, csak ne termeljél inkább semmit, hátha mégse lesz élelmiszer-válság.
Mondtam már, hogy atom?
Nos, atomot nem szabad, se lakott területre dobni, se reaktorba zárni, mert az atom az rossz, érteeem? Inkább dögöljünk éhen, mint egy jó kis atomreaktor, persze olyan messzeségben és mélységben, hogy az egyrészt ne érje meg, másrészt ha tényleg robban, akkor az én kertemet a nukleáris szélnek a széle se érje el.
Fel kéne végre fogni két nagyon fontos dolgot:
1. Nincs tuti megoldás.
2. Nem tudsz fényt enni, hacsak nem vagy növény - ha meg de, növény vagy, akkor meg mit ugatol bele?
Ugyi.