Ó, azok a konzervatívok megint, akik magukat annak hívják!

Volt egy "nagyon tudományos" amerikai kísérlet, ami arra a kérdésre volt hivatott választ fabrikálni, hogy a magukat konzervatívnak tartó emberek és a magukat liberálisnak tartó emberek agyműködése között van-e különbség.

Persze, hogy van. Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy a horgászok és a síugrók agyműködése között van-e különbség, és azt kapjuk, hogy igen, valamiért nem lepődünk meg ennyire.

Értem én a problémájukat: nem fogadják el, hogy az agy, mint olyan, egyrészt egy ócska, önző, élvhajhász prostituált, másrészt azt, hogy minden környezeti inger az agyból nem csupán reakciókat vált ki, hanem módosítja is a prognosztizált viselkedési mintát: minél többször találkozol a környezetedben hasonló ingerekkel, annál biztosabb, gyorsabb reakciókat fogsz adni rá, annál gazdagabb asszociációkat fogsz fenntartani az adott ingerrel kapcsolatban - más ingerek, más asszociációk rovására, persze.

Ha konzervatív nevelést kapsz, konzervatív művészeteket élvezel, konzervatív elméleteken töröd a fejed, persze, hogy lesz kimutatható különbség a te és ideabarátaid agyműködése és nem ideabarátaid agyműködése között.

Akkor mi a gond? A konstans hipotézise, a rendszeren kívüliség, az elitizmus, az arisztokratikus sértettség, az a gond. Gyönyörű példája a teát szürcsölgető majom, aláírva "ateaista" (mert hogy teakör néven futnak). Kuncogna is az odalátogató, hogy lám-lám, van nekik humoruk, önkritikájuk. Pár sorral feljebb viszont már nem ennyire megmosolyogtató kijelentésekkel találkozunk, amik át is értékelik a majmot, mint szimbólumot: az aufklérer felvilágosodás vívmányai a majomagyon futó, szovjet és leninista módon előállított, agresszív ateizmus szoftverei. Untatja őket, hogy minduntalan el kéne magyarázni a pórnépnek, hogy hogyan is működik a világ, ezért nem ereszkednek már le. Összekacsintanak, hogy bevágjuk ide ezt a képet, és majd azt mondjuk, ha kérdezik, hogy ez igazából önkritika, de amint elfordulsz, összesúgnak, hogy persze, hogy nem úgy értettük.

Csatolnak nem aufklérer forrásokat is, mindezt alátámasztandó. Elolvastam őket. Jujj.
Mennyünk szépen linkelési sorrendben.
Forráskritika!

Első versenyzőnk Buji Ferenc, hittudományi könyvtáros, aki ma már kizárólag irodalmi tevékenységgel foglakozik, és előszeretettel kel ki a változó világ változása ellen – na nem annyira a mikéntje, inkább pusztán a változás ténye ellen.

Linkelt művét komolyan vettem, egészen eddig:
„Az állatfajok még specializálatlan ősformái a vertikális emberi evolúció egy adott pontján leszakadtak erről az evolválódó törzsről, és nagyjából ugyanazon az evolúciós szinten maradva mintegy horizontálisan szétsugárzódtak, vagyis nem-evolúciós modifikációk révén különféle formákat produkáltak.”

Itt még nevettem, de a következőnél már sírtam:

“Valójában a növény- és állatvilág rendkívüli fajgazdagsága csak azért alakulhatott ki, mert a fajok nem fejlődtek tovább. Ha ugyanis az evolúció egyetemes lenne, akkor nem maradtak volna alsóbbrendű fajok, és némi túlzással élve csak emberek népesítenék be a földet.”

Aufklérer nem leszek, ilyen mértékű deviancia láttán kívánok Buji Ferencnek és követőinek sok sikert és boldogságot az életben, és csak remélem, hogy nem az én adómból fizetik nagyszerű tevékenységét.

Második versenyzőnk Titus Bruckhardt, tradicionalista filozófus, az összehasonlító vallástudomány élharcosa, az egyetemes igazság letéteményese.

Linkelt művében aggályaim támadtak ennél a résznél:
„Ez a helyzet például a Keresztény Kozmológia esetében, amely első pillantásra némileg heterogén eredetűnek látszik, mert míg egyfelől a bibliai teremtés-elbeszélésre hivatkozik, másfelől a görög kozmológusok örökségére épül. Ha úgy is tűnik, hogy itt egyfajta eklekticizmusról van szó, hangsúlyozni kell ennek gondviselésszerű voltát, mivelhogy a két forrás, amelyekről itt szó van, harmonikusan kiegészíti egymást: az első mitikus formájú elbeszélés, a másik pedig viszonylag racionális fogalmakban kifejtett doktrína, és ennélfogva semleges a szimbolika és a szellemi perspektíva szempontjából.”

Ő gondviselésnek tartja a cenzúrát, miként valószínűleg Isteni kinyilatkoztatásnak az Alexandriai kánont – én meg a források manipulatív, szubjektív szelekciójának, mely ugyanazt a pragmatizmust és funkcionalizmust támadja, amit épp alkalmaz.

Harmadik versenyzőnk immár két linkelt művel René Guénon, a tradicionalista filozófus, annak is tradicionalista értelmében, az ember, aki mindaddig hindu eretnekségnek tartotta a buddhizmust, amíg meg nem ismerte annak is az ortodox és tekintélyelvű oldalát.

Első csatolt műve a fasiszta szociáldarwinizmus kritikája:
„Könnyűszerrel látható, hogy ez az a tudatlan látszatigazság, amelyre a haladás elképzelése támaszkodik. Eme látszatigazság azt feltételezi, hogy az emberiség összességében egy folyamatos és egyöntetű haladást követ: e szélsőségesen leegyszerűsítő szemlélet azonban minden ismert ténnyel szemben áll.”

Kéretik akkor eldönteni, kedves konzervatívként érzők, hogy akkor a világ változása az célszerűség érdekében történik-e? Bujik István vagy René Guénon?

Második hivatkozott alkotása a szemantika megalázása, viszont van benne egy váratlan, őszinte gondolat:
„A történelem veszélyes lehet bizonyos politikai érdekekre, olyannyira, hogy jogos megkérdezni azt, nem ez az oka-e annak, hogy egyes metódusokat minden más kizárásával hivatalosan erőltetnek e területen: tudatosan vagy nem, de a priori félretesznek mindent, ami megengedné, hogy sok dologban tisztán lássanak, és így alakul ki a „közvélemény”.”

Igazából elég lett volna ezt az egyet idézni. A gond csak az, hogy kedves Guénon ezt persze csak és kizárólag a spirituális tradícionalizmus mellett létező többi elgondolásra aplikálja, a saját pozícióját féltendő.

Eddig eljutva elszívunk mondjuk egy cigit, mert a velős rész még csak most következik. A kommentek.

„nekem az a kedvenc részem, amikor az evolúció tudományos voltáról értekeznek. Mitől tudományos? Még az élet keletkezésének legegyszerűbb elemét, a fehérjemolekulák keletkezését sem tudják bizonyítani. Állítólag a villámok csinálták, csak éppen a laboratóriumokban nem sikerült még.”

Izé. Egyrészt az élet keletkezésének a legegyszerűbb eleme nem a fehérje, még csak nem is az aminosav, vagy a prion, hanem a szerves molekula. Tessék akkor is szemantikázni, ha nem Platónról van szó, vagy tessék megnézni azokat a kísérleteket és törekvéseket is, amik bár nem épp a szívének tetsző gondolatok bizonyításán fáradoznak, azért még értékesek. Nehéz úgy értekezni, hogy bezárjuk magunkat a világra, mert értéktelennek nyilvánítjuk.

“Nem az agy generálja a gondolatokat, hanem fordítva: a gondolat működteti az agyat.”

:-(

“A liberálisok meg nem érdekelnek. A liberalizmus a számomra éppen azt az elavult nézetet jelenti, hogy: élni és élni hagyni. Vagyis lesza....rok mindent, hagyjanak lógva.”

Szerintem meg a liberális nézet az, hogy nekem, mint a közösséget alkotó egyének egyikének is beleszólásom van a közösség életébe, szabályaiba, nem csak benyelem a maszlagot, amit osztanak.

Egyébként ott is szabad a kommentelés, már ha nem trollnak tetszik lenni, mert akkor bizony cenzúrázásra kerül az alkotás. Arra hívnám fel a körtagok figyelmét, hogy a trollizmus nem annyira az aufklérizmus öröksége, inkább annak hiányában szokott kialakulni: a troll tehát a modern plebs, a peon, a jobbágy, akihez nem tetszik lealacsonyodni.

Ugyanúgy felhívnám a figyelmet – ha már itt vagyunk az interneten, akármi is az -, hogy a világ nem csak hogy nem konstans, és nem csak hogy részei vagyunk, úgy is mint egyének, közösségek, hanem egyre gyorsabban változik.
Az alapszintű írás és olvasás széleskörű oktatásával az információknak eleddig soha sem látott méretű közönsége keletkezett, a szélessávú elérés terjedésével pedig áramlásuk emberi elmével követhetetlen sebességűre és mennyiségűre duzzadt.

Ez nem egy szép, új világ, csak új: mindaz, amit a világ nyújt, s amit mi nyújtunk a világnak, legyen az akár káros, akár hasznos, korábban nem látott elérhetőséggel csalogat.

Fel lehet ülni a páholyba, le lehet nézni, lehet ellene hadakozni, becsmérelni, de nagyjából és egészében ennyi fog történni: kiállnak a szélre, és eltartott kisujjal fintorognak.

Ismét egy idézettel búcsúznék, s utána maradok, tisztelettel, s mindezt teszem azért, mert már évszázadok óta ugyanaz a motorikus pattern, ám az általam kritizált arisztokratikus gőg (legyen akár spiritualista, akár materialista) sem öröktől fogva létezik, és szintén... hogyismodjam... uncsi már….

Pantera: Sandblasted skin – reprise

Scrape it, grind it, peel it, hide it
The trend is over and gone forever
Shelf it, box it, save it, frame it
You won't need that anymore, it's on sale at the fucking dollar store
Waste of time, pantomime, circus doll, at the local mall

Exterminate, it's all fake
Exterminate, it's all fake

Sandblast yourself
Sandblast yourself

Sandblast
Sandblast

It's getting old, old, old

………

Ja, még valami: nem vagyok se leninista, se szociáldarwinista, se semmilyen -ista, szüleim pillanatnyi szeszélyéből kifolyólag még Pista sem, továbbá nem hiszem, hogy a fejlődés lenne az evolúció, vagy a társadalom célja – fejlődést egyetlen dologban tudunk megfigyelni: ha egy változatlan feltételt két, időben egymást követő fejlemény ugyanilyen sorrendben jobban elégít ki. Ám mivel a változatlanság puszta illúzió – pont a két esemény közt eltelt idő függvényében -, az inkább relativizált változás egy hipotézissel szemben.