Így a harmadik napon kikivánkozik belőlem egy rövid jókívánság a söfőrök számára: sztrájkoljon a bérszámfejtőtök fizetésnapon!

Kb. ennyi.

(szivélyes üdvözlettel)

Titkos szlovák kormányülés. Nagyon titkos.

- Jan, mi a gond?
- Le fognak minket rohanni!
- Kik?
- Hát a magyarok!
- Már hogy rohannának le? Éppen sztrájkolnak!
- Hát ez az! Ez csak csel! Gondolj bele: először leállítják a BKV-t, a buszokat ismeretlen helyre szállítják. Hogy miért? Csapatszállításhoz, mint 1914-ben a franciák a párizsi buszokat! Aztán lezárják a repteret, hogy tiszta legyen a légtér a flancos Grippenjeiknek! Utána megállítják a vasúti közlekedést, hogy legyen mivel utánpótlást szállítani!
- Jan, szerintem rémeket látsz…
- Budapest bevezető útjait eltorlaszolták, a várostáblára rápingálták, hogy „Negyerebe!”, alá meg, hogy: „Keep out!”! Az elsőt még megértem, de miért írják oda angolul? Csak nem a NATO-nak?
- Jan, nézd, szerintem ez csak…
- Az országhatáron leeresztették a sorompókat, és kiírták, hogy „Bocs, zárva vagyunk.”!
- Ugyan, semmi ilyesmit…
- Felhívták az IMF-et, hogy „Kedves Dominik, attól tartunk, az esedékes részlet egy picit késni fog.”! Hát mégis mit akarnának?
- Hmm… lehet, hogy mégis van benne valami… aknázzák alá a hidakat! Biztos, ami biztos.

„[Nemes Gábor, a BKV sztrájkbizottságának vezetője] kifejtette: a munka törvénykönyve számos ponton eltér az eddigi kollektív szerződéstől, így a járművek üzembe állítása sem megy olyan gördülékenyen, ez okozza a problémát. További gondot okoz, hogy a munkavállalóknak nincs munkaszerződésük és ez törvénytelen. Emiatt az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségnél (OMMF) is panaszt tettek.”

Nem megerősített hírek szerint többen is látták Szilágyi Eleonórát fülig érő szájjal a BKV székház környékén sétálni. Névtelenséget kérő ismerősei szerint a szakítás őt is megviselte, az ünnepek alatt csak Chaos UK-t volt hajlandó hallgatni. Kocsis István és Hagyó Miklós állítólag közös nyilatkozatban készülnek bocsánatot kérni, és visszavárják szeretettel.

Tegnap káromkodtam egyet, jól esett. Profanitásom egyelőre okafogyottá vált, mivel a VDSZSZ ismét felvette a munkát, de ez nem tart vissza attól, hogy leírjam, miért fakadt ki belőlem.

Tegyük fel, hogy Július hónapban, azaz turisztikai főszezonban két hétre megáll a legnagyobb tömegközlekedési szerv az országban. Ez vajon mivel jár?

Nem szégyelled magad? Egyedül ülsz az autóban, pöfögtetsz, állsz a dugóban, az Északi-sark elolvad, a Maldív-szigetek meg elsüllyednek? Nyaralgatsz, fesztiválozol a Balatonon, Horvátban, játszod a jóléti polgárt, mi? Közben meg drága a benzin?

Ülsz azonnal vonatra! Vagy várjál... izé, felülni felülhetsz, csak nem visz sehova. Mert. Sztrájk. Érted?

Újfent tovább. És tovább.
A sztrájk a nyilatkozatok szerint épp, hogy spórolt a BKV-nak.
Persze veszteséget okozott mindenki másnak.
Szóval áttételesen a BKV-nak is, hiszen szegről-végről az is része a rendszernek, de az majd csak később, és maximum áttételesen jelentkezik, és majd jól ki lesz pótolva azoknak a pénzéből, akiknek veszteséget okozott azok által, akik a veszteséget évek óta görgetik. Szolidaritás indul Békásmegyerre, átszállhatnak a totális csőd felé.

Ma Magyarországon kizárólag állami cégnél lehet sztrájkolni.
Mi is az a sztrájk, úgy egyébként?
Csendes terrorizmus. Nyomásgyakorlás.
Megmutatni a kizsákmányoló tulajnak, hogy ki az úr.
A víz, ezt mindenki tudja.

A sztrájk lényege az érdekek kikényszerítése azáltal, hogy a tulajdonosnak anyagi veszteséget okozunk. A sztrájk a végső eszköz, amikor a munkáltató felrúgja a megállapodásokat.