Nem szégyelled magad? Egyedül ülsz az autóban, pöfögtetsz, állsz a dugóban, az Északi-sark elolvad, a Maldív-szigetek meg elsüllyednek? Nyaralgatsz, fesztiválozol a Balatonon, Horvátban, játszod a jóléti polgárt, mi? Közben meg drága a benzin?
Ülsz azonnal vonatra! Vagy várjál... izé, felülni felülhetsz, csak nem visz sehova. Mert. Sztrájk. Érted?
Oké, a sztrájk az egy dolog. A munkavállaló védje az érdekeit a munkáltatóval, a kizsákmányoló, vadkapitalista karvalytőkével szemben. Ja, hogy ez állami cég? Akkor is! Emberek, adjatok több pénzt, de izibe! Ja, hogy van érvényes megállapodás a szakszervezet és a munkáltató között? És? Ki mondta, hogy a szerződést nem lehet újra tárgyalni? Általában az, aki nincs monopolhelyzetben, és még szeretne a másikkal később is üzletelni.
Na, ez hiányzik. A MÁV monopolhelyzetben van, és a VDSZSZ-t, illetve annak vezetőjét, Pistát, nem igazán érdekli, hogy akarnak-e majd később is üzletelni vele. Nem ezért csinálja ugyanis. Pozícióban van, azért. Zsarol, mert hát ez a sztrájk lényege. Feszíted a húrt, hogy a tulaj mennyi bevételkiesést tud elviselni. Namost itt a tulaj az állam. Ha nem megy a vonat, akkor nincs bevétel, nincs szállítás se. Ja, hogy a Cargót azt már elprivatizálták? Fifikás ez az állam.
Vagy pont ez volt a gond? Hogy kötött a szakszervezet egy megállapodást a munkáltatóval, annak akkori prognosztizált lehetőségeit figyelembe véve, és mikor kiderült, hogy lett hirtelen még több pénz, akkor most abból is akar? Ez így működik? Hazudunk, bedőlünk, aztán megy a hiszti?
Fordítsuk le a nem állami, nem monopol szférára a dolgot. Szerződsz egy céggel, rendelsz tőle mondjuk klímát, mert az most sláger. Megalkudtok az árban, leírjátok, jó kedvel távoztok. Közben nagyobb bónuszt kapsz, mint amire számítottál a munkahelyeden, ekkor jön a cég, hogy akkor a klíma az egy kicsit drágább lenne, mert most, hogy van pénzed, most többet tudsz fizetni, mint amiben megegyeztetek.
Őszintén: nem hajtanád el a halál faszára?