Úgy néz ki, harminc év után lassan nálunk is véget érnek a nyolcvanas évek, kulturálisan, gazdaságilag és politikailag. Ami következhet: ’90-es évek, fast forwardban. Van rá négy év. Ilyen ugyanis még nem történt, hogy olyan párt nyert, amelyik nem az MSZP (tisztázásképp: ’90-ben és ’98-ban nem az MDF és nem a Fidesz nyertek, hanem az MSZP vesztett).
Szervezésből persze összpárti elégtelen, viszont maximális tisztelet mindenkinek, akik esőben-szélben-hidegben végigállták sort, és a választókörzeti bizottságoknak, akik meg végigülték: democracy in action – odafönt balfaszkodnak, idelent meg csakazértis kibírják.
A kampánycsend meg mondjon le. Komolyan. Értelmetlen, betarthatatlan, ellenőrizhetetlen. Az OVB meg menjen utána. Kötelezővé kéne tenni, hogy egy-egy ilyen ülést, mint amit a királyi tévé is közvetített, meg kelljen néznie minden magyar álompolgárnak, mielőtt szavazna: most akkor megbeszéljük, mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla.