- Te, akkor a Kósa most lehülyézte a saját szavazóit?
- Nagyon úgy néz ki.
- A Zárpi meg mindenkit lehülyézett?
- Élből.
- Akkor mi most hülyék vagyunk?
- Hát…

A Kánaánt azt nem építik, hanem ígérik a kiválasztott népnek oda a lakossággal együtt. Közbe meg olvassa a zember, hogy a Fidesz szavazók 60%-a már nem pógár (akármi is az). A Viktor meg ellentétbe állítja a közjót meg a magánjót, holott a közjó a magánérdekből születik, nem csak úgy lebeg galamb formában a vizek felett, amit egy láthatatlan kéz tart. Plusz kezd feledékennyé válni, mert úgy beszél a rendszerváltásról, mintha nem lettek volna ott azzal a nagyhajúval az asztalnál. Meg az oligarchizmus-minigarchizmus viszonyrendszerét (azért nem fizetem be, nehogy ellopják), illetve a mintakövetést (azt csináld, amit ő csinál, ne azt, amit mond, mert beszélni fekve is lehet) se sikerült belőni.

Egyetlen jó pont: „Akkor tudom fölszámolni a félkatonai, törvénytelen szervezeteket, ha eközben a rendőrség biztonságot és védelmet tud nyújtani az embereknek.”

Ez kivételesen stimmt, de a többi…

Úgy néz ki, harminc év után lassan nálunk is véget érnek a nyolcvanas évek, kulturálisan, gazdaságilag és politikailag. Ami következhet: ’90-es évek, fast forwardban. Van rá négy év. Ilyen ugyanis még nem történt, hogy olyan párt nyert, amelyik nem az MSZP (tisztázásképp: ’90-ben és ’98-ban nem az MDF és nem a Fidesz nyertek, hanem az MSZP vesztett).

Szervezésből persze összpárti elégtelen, viszont maximális tisztelet mindenkinek, akik esőben-szélben-hidegben végigállták sort, és a választókörzeti bizottságoknak, akik meg végigülték: democracy in action – odafönt balfaszkodnak, idelent meg csakazértis kibírják.

A kampánycsend meg mondjon le. Komolyan. Értelmetlen, betarthatatlan, ellenőrizhetetlen. Az OVB meg menjen utána. Kötelezővé kéne tenni, hogy egy-egy ilyen ülést, mint amit a királyi tévé is közvetített, meg kelljen néznie minden magyar álompolgárnak, mielőtt szavazna: most akkor megbeszéljük, mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla.