A parlamentarizmus egyik alapja az, hogy vannak, akik kormányon vannak, és irányítják a szabályozást, hozzák a döntéseket, és vannak, akik ellenzékben. Az ellenzék legfontosabb feladata, hogy árgus szemekkel figyelje a kormányon lévőket, nehogy azok elkanászodjanak. A magyar rendszerváltás egyik összeesküvés-elmélete, hogy a mindenkori kormányokat és ellenzékeket alkotó erők és személyek egymással a legnagyobb egyetértésben kanászodtak - és kanászodnak - el, kéz a kézben, maffia szerű összefonódásokat és egymást zsaroló érdekszövetségeket teremtve, ahol az omerta - és megtörésének következményei - átnyúlik a családokon.

Az eddigi beáldozott személyek többnyire a gyalog kategóriából kerültek ki, már ha nem felfüggesztettet, vagy egyenesen felmentést kaptak. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy Zuschlag a tipikus lenyúlási szint. Ezért olvasom érdeklődve nem csak a terézvárosi fejleményeket - és az azokra adott idiótábbnál idiótább politikai reakciókat -, hanem most hirtelenjében a miskolciakat is (bár ott a válaszok jóval kidolgozottabbak). Mindez azt jelentené, hogy a szűkülő lehetőségek és források láttán egymás torkának esnek? Vagy ez továbbra is csak a műsor része? Mi a céljuk egyáltalán? A panamázás önkéntes visszaszorítása nemzetgazdaságilag kitermelhető szintre? A teljes felfüggesztése? (ébredj öreg, bilibe lóg a kezed) Vagy csak egymással szeretnének nagy hirtelen leszámolni, átvéve a konkurencia területeit? Hol áll meg, és mi lesz azokkal, akik nincsenek benne a bizniszben, vagyis velünk?