Feliratkoztam mindenféle rss feedekre, hogy nagyon up-to-date legyek, bár a legtöbbet olvasatlanul törlöm is. Az egyik ilyen nagy gyűjtőben megakadt a szemem az alábbi foszlányon: "Újévi köszöntő - kedves alattvalók". Én hülye egy Hócipős Farkasházy írásba kattintottam. Ez itt a link. A nyugalom megzavarására fokozottan alkalmas. A szerző hagyján, hogy nem vicces - sőt, tőle vicces dolgot még nem hallottam/láttam -, ez egyéni ízlés kérdése, de hogy akaratlanul is olyan összehasonlításba keveri önmagát, amiből egész egyszerűen nem jöhet ki jól, az már-már amatőrizmus, ami külön kínos tekintve hosszú "pályafutását".
Sólyom Lászlónak nem hiszem, hogy védelemre lenne szüksége, pláne nem az enyémre. Világnézetünk igen sok ponton eltér, döntéseivel sokszor nem tudok egyet érteni, viszont egy dolgot el kell ismernem: köztársasági elnökünk úriember. Így. Olyan ritka jelenség a magyar politikában, amiből elkéne még úgy pár száz darab közéletileg. Nem értek egyet az ambivalens lokátor-akciójával, több normakontrol - így a távoltartási például - indoklásával, a szintén ambivalens 2006 őszi eseményekre adott reakciójával, viszont maximálisan becsülöm benne, hogy nem azért teszi, mert minden vágya, hogy egyet értsek vele. Nem ez motiválja.
Vannak neki elvei ugyanis. Bármely állami tisztségviselő - parlamenti képviselő, bíró, tanárember - dolga az, hogy a saját feladatkörét a hatályos jogszabályok és saját lelkiismerete alapján a megbízás időtartamára felelősséggel ellássa. Pont. Van, aki ehhez a felelősséghez felnő, és használja is a lelkiismeretét, ha már egyszer van neki, mert ember, és van, aki ugyanezen ember nevében pejoratíve lealattvalózza a népet, és olyan keverést végez az események környékén, amire még Bayer Zsolt is megnyalja a szája szélét: nocsak, szintén beutalt?
Vagyis elnökünk azt teszi, ami a dolga. Neki az a dolga, hogy jelöljön ombudsmannt, a parlamentnek meg a jelek szerint az, hogy lejárassa magát olyan indokokkal, hogy az embernek ég a képe helyettük is. Lehet érte kritizálni - sőt, el is kéne várnia a kritikát, még ha nem is tetszik neki, amit vagy ahogy kap -, de számon kérni rajta, hogy azt csinálja, amivel megbízták, nem kicsit abszurd. A világválság kezelését meg aztán pláne nem értem, hogyan kéne a nyakába varrni (sőt, elárulom, nagyot nőtt a szememben, amikor megmondta Ferinek, hogy lesz szíves nem másokra mutogatni, hanem csinálni valamit érdemben végre).
Azaz van az egyik oldalon egy szuverén, autonóm személy, a másik oldalon meg a mutyizós, fizetett bértollnok. Én kérek elnézést.
