Ez is megvolt. Volt a cseheknek '68, nekünk '56, a grúzoknak meg van most egy 2008. Párhuzamok a három történetben, hogy mindegyikben részt vett a szovjet / orosz hadsereg, a "nyugat", és egy kis ország, aki nem tudta helyesen megítélni, hol a helye a világban.
A grúzok integrálni szeretnék Dél-Oszétiát és Abháziát a még ott lakók akarata ellenére. Ezt Oroszország kihasználja. Az oroszokat persze nem érdeklik az oszétek vagy az abházok. Őket igazából Baku érdekli, meg a NATO rakétapajzsa, meg, hogy semmilyen körülmények között se legyen egy Nabuccónak látszó tárgy a környéken. Ha Oroszország érzéken lenne a kisebbségek önrendelkezése iránt, akkor már holnap darabjaira hullana. Mondjuk indulásként függetlenséget adhatna Észak-Oszétiának, hogy a csecseneket ne is említsük, mert ők terroristák, az oszétek meg csak csempészek.
Amerikát nem érdekli Grúzia, vagy az oszétek / abházok. Őket Baku érdekli, meg a csővezeték. Abban már eltérnek a vélemények, hogy a pillanatnyi érdekük mi: folyjon-e éppen olaj azon a vezetéken, vagy ne? Busht, McCaint vagy a Disney figurákat és győzelemre gyúró szépségkirálynő-jelölteket is nyilatkozataival néha zavarba hozó Obamát nem érdeklik az oszétek, a grúzok, az abházok, vagy az emberi jogok. Őket Amerika jogai érdeklik, a két part között lévő emberek szavazati hajlandósága.
Európát nem érdekli Grúzia, Abházia vagy az oszétek. Európát a gáz érdekli, és ez nem lesz másként, amíg Putyin szó szerint a köldökzsinórnál fogva rángathatja az egész uniót. Mivel a gáz ára nem a kereslet-kínálat vonalon mozog, hanem a kőolaj árát követi százalékosan pár hónap eltéréssel, hideg novemberünk lesz, előre szólok. Márpedig ha az ember fázik, mert nem tudja kifizetni a gázt, akkor hajlamos leváltani a kormányt, legyen az német, lengyel vagy francia. Jól tudják ezt ott Brüsszelben, nem is nagyon ugrálnak.
A grúz elnököt se érdekli Abházia vagy Oszétia. Őt is csak az utóbbi szempont, az emberek szavazati hajlandósága érdekli - ezzel nyert jelenlegi elnökük, hogy ő aztán visszaállítja a területi egységet. A grúz nép megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Mit rákentek az oroszok, lemossa Amerika a gyalázatot. Ahogy a csehek, vagy mi magunk, ők is ott szúrták el, hogy nem kezelték saját magukat a saját helyükön: egy feláldozható mini állam, aminek a fennmaradása a mindenkori nagyhatalmak jóindulatán múlik, illetve az irántuk tanúsított szervilis hűségén.
Grúzia - és így hazánk - egyetlen lehetősége az lett volna, ha olyan alkukat köt az oroszokkal és az amerikaiakkal, ami után nem Grúzia áll fel az asztaltól lekötelezettként. Ha a függést megfordítja, ha jobban kell ő a nagyoknak, mint a nagyok neki. Kezdetnek ott lett volna mindjárt az a vezeték. Vagy nekünk ott lenne a nagy alföldi gázmező.
Egy szó még a Kosovo-Dél-Oszétia párhuzamról: a kosovói albánok nem kaptak amerikai útlevelet, Észak-Kosovo nem része az Egyesült Államoknak, és még csak mindenféle vezetékek se futnak át rajta. A kosovói háború Clintonnak kellett, nem Amerikának.