Még egy kedves történet, megint személyes tapasztalat.
'96-ban, jól nevelt hazafiak lévén, gimnazista osztálykirándulás a parlamentbe.
Mivel abból a városból jöttünk, ahonnan a Fidesz akkori vezérkara is származott, csak a konkurens gimnáziumból (a miénk volt a hagyomány szerint a humán-természettudományi, az övék a reál tagozat, aztán a miénket megkapta az egyház kárpótlásul, de az egy másik történet), Viktor személyesen járult elénk, és parolázott, többek között velem is lekezelt.

Anekdotázott, kedves volt, és mosolygós.
Mondta, hogy ha jól szeretnénk szórakozni, menjünk be egy kisgazda ülésre, röhögni fogunk, mert vicc, ami ott folyik (két évvel később koalícióra lépett ezzel a viccel).
Akkoriban volt az iskolánkban egy amatőr színpad, amit nagyon élveztünk, jó buli volt.
A rendezést a színpadot szervező magyartanárnő egyik jó ismerőse, a Fidesz akkori megyei elnöke vállalta el, szívességből. Ő is sztorizott, lévén ugyanakkor, és ugyanabba a gimnáziumba járt, mint Viktor.

Nyeregben éreztem magam tehát, amikor Viktor arról beszélt, hogy a vezérkar bizony abból a gimnáziumból nőtt ki, és közbevetettem (én odaszóltam a Viktornak, érted):
- Tudom, mondta a Béla.
Viktor meghökkent. Rám nézett, és csak ennyit mondott:
- De a Béla C-s volt.

Úgy elhatárolódott, köpni-nyelni nem tudtam.
Pedig akkor még nem voltam tar kopasz, mint most.