A tücsök és a hangya
A tücsök egész nyáron csak muzsikált, élvezte az életet, szórta a pénzt, kaszinózott, csalta az áfát és a járulékokat, meg merdzsót vett a segélyből, a lenyúlt támogatásokból meg helikoptert és aranyórát, toronnyal.
A hangya kidolgozta a belit, mert tudta, hogy jön a tél, hideg lesz, és nem fog teremni semmi.
Jött a tél. A tücsök éhezett és fázott, a hangya meleg otthonában, teli kamrával pihent. Becsöngetett a tücsök a hangyához, hogy ugyan szánná már meg - és a hülye hangya megszánta (az eredeti történet persze úgy szólt, szabad fordításban, hogy ha egész nyáron csak muzsikáltál, hát most táncolj is hozzá, de nem ez itt a lényeg).
Gyerekkoromban így tanították ezt a történetet. Azt is elmondták, hogy a történet tanulsága az, hogy legyünk mi a hangyák, mert akkor télen nem fogunk szűkölködni. A faszt: a történet tanulsága, hogy legyél te a tücsök, úgyis lesz egy hülye hangya, aki eltart.
Modern fordulat, hogy a tücsök barátai és üzletfelei kerülnek kormányra, és amit a hangya félrerakna télire, azt levonják adóban, nagyját szétosztják egymás között, meg a többi tücsöknek is adnak, hogy megint megszavazzák őket. A hangyák megzavarásául egyes tücskök ráadásul narancs, míg mások piros színűek.
Amikor a hangya megöregszik, megbetegszik, és nem tud dolgozni, közlik vele, hogy rakott volna félre télire. A hangya megdöglend.
(La Fontaine egyébként ókori szerzők műveit dolgozta át, ami a franciák szerint nem plagizálás, csupán ihletkeresés, de a franciák arrogánsak, ostobák és büdösek)