Ingoványos talaj lesz, de ez így van jól. A minap láttam egy kis dokumentumfilmet, amolyan ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő cucc, hogy kik is írták a Bibliát? Az első öt könyv dokumentációs hipotéziséről van szó, hogy különböző időben, különböző helyeken, más-más fókusszal íródott szövegek lettek egybe „szerkesztve” jól/rosszul (inkonzisztencia rulez). Biztos van, aki már itt kidobja az inkvizíciót, de van még tovább is, sőt, a lényeg csak ez után következik!

Volt ugye a babiloni fogság, amikor a templomot lerombolták, és egy halom embert átköltöztettek a birodalom másik végébe (hogy ezt se a kommunisták csinálták először, az engem is meglepett). A Tóra – és így az Ószövetség – jelentős része itt kezdett egységes formát ölteni, és itt értékelődött fel a papság és az írástudók szerepe. Könnyű volt a politeista – ez is milyen már- Kánaánban megtartani a szokásokat, ha minden szomszéd ugyanazokat élte, nem sok szükség volt leírni őket.

Itt viszont, a természetes közegéből kiszakított embercsoport számára ez az összetartozást jelentette, s szintén itt kerültek előtérbe az olyan közösségmegtartó rituálék, mint a szombat megtartása. Lehet legitimálni a ferdített és kitalált történeteket azzal, hogy a közösség fennmaradását biztosították, de ezzel ugyanazt a relativizált és haszonelvű érvrendszert alkalmazzuk, amit a hagyomány hívei két kézzel támadnak.

Ahol már ez sem áll rendelkezésünkre, az a visszavándorlás története, tkp. Ábrahám az Úr hívására elvándorol Ur városából, hogy megalapítsa a monoteista vallást. Kis áthallás, és máris az újonnan visszatértek azok, akiknek igazuk van. Megint oda lyukadunk ki, hogy az egésznek nem az az értelme, hogy ami hasznos és jó, azt összegyűjtjük, a körülményekhez igazítjuk, és továbbadjuk, csupán annak a kollekciója, hogy miért nekünk van jogunk a földekhez, miért nem másoknak.

Az ember uralkodni vágyása – control freak – annyira erős, hogy feltalálta a mondvacsinált legitimációt, és nem átallja maga mögé állítani hozzá a mindenható és mindentudó Istent is. A reflexszerű ellenreakció, hogy de hát ez legalább működik! (a magyaroknak meg az ezeréves királyság a természetes állapotuk, tudom, tudom) Ha valami működik, az nem azért van, mert a részei összhangban dolgoznak egy közös cél érdekében. Bőven belefér, hogy a legtöbb dolog csak úgy van tétlenül, sőt, egyes részek direkt a többi ellen dolgoznak.

Amikor az utóbbi kettő, pláne az ellen kerül túlsúlyba, olyankor egyházszakadás, reformáció, francia forradalom és második vatikáni zsinat szokott történni, és megint újraértelmezik a könyvet, amit azért írtak, hogy megmondják, miért ők a főnökök, és nem más. Azt már tényleg csak halkan és félve jegyzem meg, hogy ha a könyvet lecseréljük mondjuk a szociális igazságra, ugyanezt a logikát kapjuk, csak más színben.