Göndör István lenyomná a postinort a parlament torkán: Seres Mária kezdeményezéséhez hasonló törvénytervezetet nyújt be az országgyűlésnek. Mindössze 20 éve húzódik, nem nagy dolog, ahogy más aránytalanságok és visszásságok sem azok, legalábbis ha hiszünk a mindenféle Nyakó Istvánoknak. Arra, hogy miért kellett erre eddig várni, nem fogunk választ kapni még akkor se, ha esetleg akár a népszavazás miatt, akár a mostani javaslat miatt végre normalizálódik a helyzet – legalábbis ebben egy témában . Vagy maximum azt, hogy hát istenkém, így szólt a törvény, ők nem tehetnek róla – miért, ki tehet róla? Nem ők hozzák a törvényeket?

Érdekesek a reakciók: a Fidesz-KDNP tandem kivár, előbb megnéznék, mi lesz a népszavazásból, az MDF felemlegeti, hogy ők ezt már nagyon régóta szeretnék (csak azóta nincs már frakciójuk se), az SZDSZ-nek fogalma sincs egyelőre (és lassan veri őket az LMP is), az MSZP-t meg nem kérdezte senki, meg úgyis az ő frakcióhelyettesük áll a javaslat mögött, a Jobbik meg még nincs a parlamentben.

A képviselők 2/3-nál nagyobb többsége most hirtelen támogatni látszik az ötletet, csak eddig biztos voltak fontosabb dolgaik is, mint… biztos voltak, na. Annyi, hogy időnként félre is nyomnak, még ha a frakcióvezető a szavazás előtt éles hangon be is kiabálja a terembe, hogy mit kell nyomni. Lehet, nem ismerik fel a saját frakcióvezetőjük hangját, és az ellenfélét vélik annak. Biztos nagy a hangzavar, meg a pörgés, kopik a számla nélkül költségtérített öltönye a Gusztos Péternek is elfele gyorsan.

Ha még olyan dolgokat is sikerülne belevenni, mint hogy a mentelmi jog nem mentesít a szonda megfújása alól, vagy nem illik bicikliseket éles lőfegyverrel fenyegetni, tilosban parkolni, vezetés közben telefonálni, vagy a vagyonnyilatkozatok helyett rendes APEH vizsgálat lenne a kötelező, lehet, fel is mondanának, hogy kapjátok be ti nép, mi leléptünk. Sokan sírnának biztos: sorfalat állnának a közbeszerzéseket sorozatban és nagy bizonyossággal megnyerő cégek tulajdonosai, és mind azt mondaná, sajnálom, sajnálom.

Engem nem zavarna, ha egy képviselőnek magas lenne az alapfizetése, ha számla ellenében nagy költségtérítést kapna, vagy ha csak úgy szimplán gazdag ember lenne, ha olyan munkát is végezne mellé. A mostani felállás szerint képviselőnek lenni csak az informális előnyök és juttatások miatt éri meg, és közben csodálkoznak, hogy egy ország követi a példájukat lefelé a lejtőn. Ezen változtatni csak kétféle módon lehet: vagy felülről, példamutatással, vagy alulról, felforgatással. Seres Máriának remélem sikerül a harmadik. Vagy Göndörnek. Nekem igazából mindegy.