A konvergencia-program az szent, ugye? Legalábbis amikor takarózni kell vele, hogy miért nem fizetjük ezt, vagy emeljük/csökkentjük azt, amikor amúgy se akarnánk. Akkor mutogatnak a konvergencia-programra.

Félreértés ne essék, az euró jó dolog is lehet, mert adna a cégeknek plusz 5-10 százalékpontnyi tervezhetőséget, kevésbé lennénk kitéve az árfolyam-ingadozásoknak - főleg ami az energiaimportot illeti -, nem beszélve a devizahitelekről.

De persze amikor arról van szó, hogy szavazatokat számolunk itt és most, akkor a konvergencia-program inkább csak amolyan ajánlás. Idén 80 milliárdot költünk gázár támogatásra, és azon lobbizunk, hogy a konvergencia-programmal ellentétben maradjon az arány jövőre is. Az plusz 15 milliárd lenne.

Közben van nekünk egy fantasztikus programunk - tényleg annak tartom - lakásfelújításra, fűtéskorszerűsítésre, ökoprogramra (akármi is az), mindösszesen 11.5 milliárd forintért, de jövőre - lesz olyan? - akár 30 milliárd is lehet. Itt már megint nem értek semmit se nem. Az idei 11.5 felújítási milliárdot ha szembe állítjuk azzal a 15 milliárddal, amivel jövőre emelni kívánjuk a kompenzációt - és esetleg felrúgjuk a szent konvergenciát - akkor arra kell gondolnom megint, hogy odafent ezt direkt csinálják.

Mert mi történik azzal, akinek felújítják a mindenét? Csökkennek a költségei. És akinek megítélik a kompenzációt? Neki is. Csak az elsőnél kapsz valamennyi pénzt egyszer, aztán arra szavazol, akire akarsz, a cuccot már megkaptad, visszaadnod nem kell, szabad ember vagy - a másodiknál viszont ha nem szavazol, akkor legközelebb már nem kapsz.

Ez, drága feleim, elnyomás. Nem olyan rossz, mint az átkosban volt, de attól még az.