Készülünk a posztmagyar korszakra.

Volt ugye Ferinek egy beszéde. Ott pontosan ellentétes dolgokat mondott, mint amivel megnyerte a választásokat. Én, miután végighallgattam a beszédet felvételről, azt mondtam, hogy trágárság ide, hazudozás oda, ha megcsinálja a káderleépítést, és kurvaországból végre Magyarországot csinál, akkor Feri egy fasza gyerek. Nem csinálta meg, ergo Feri nem fasza gyerek.

Viktornak is volt egy beszéde, csak az nem került ki teljes terjedelmében, meg Viktor nem nyert választást, úgyhogy a hazugság és az igazság nem minden szeletének a kifejtése, illetve az önmagunknak való következetes ellentmondás rá nem áll, mert nem ő a miniszterelnök, azért.

Viszont szavazzak rá. Viktor itt és most ugyanúgy nyerne, mint Ferenc 2006-ban, és nagyrészt ugyanazok az emberek is szavaznának rá, a nyugdíjasokat leszámítva - bár ebben annyira nem vagyok biztos, a mezőgazdasági vidékeken a nyugdíjasoknak bármi, ami MSZP, az egyenlő Rákosival, és a Hír TV leghűségesebb nézői is közülük kerülnek ki. Mindegy is, általánosításban éljük ki magunkat, mert a közterületen való onanizálást büntetik.

Amikor Feri beszédéről beszélgettem azokkal, akik csak a rövidhírt olvasták, akkor én elvtelen pragmatista, nemzetáruló, ballib és kommunista voltam. Amikor most Viktor beszédéről beszélgetek olyanokkal, akik csak a rövidhíreket olvasták, akkor én elvtelen pragmatista, néprontó, szélsőséges és fasiszta vagyok.

Namost ehhez én miért kellek?

Élesszünk fel egy régi szép hagyományt, némi modern csavarral: összetereljük a gyurcsányistákat egy táborba, az orbánistákat egy másikba, kivisszük őket egy dombtetőre, adunk nekik pajzsot, és amelyik csapat hangosabban tud pajzsot püfölni, azt legolyószórózzuk. Aztán meg a másikat.