Megy a szájtépés, hogy itten a szimbólumok, az eszmék, a hívószavak kiüresednek.
Most mond. Válságban a közösség. De milyen közösség?
Amivel közösséget kell vállalnod, elvárt érzelmi viszonyulás alapján.

Nacionalizmus, kereszténység, konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus, kapitalizmus, mindenizmus. Aki pedig izmus-tag, azt úgy hívják, hogy ista.

Namost kivel is vállalsz ténylegesen közösséget?
Nacionalista vagy? Közösséget vállalsz-e a cigánnyal? A zsidóval? Az állampolgárságot kapott nigériaival? A prolival? A paraszttal? A politikussal? A mercis vállalkozóval?
Keresztény vagy? Közösséget vállalsz-e a más felekezetikkel, a nem történelmiekkel, a más vallásúakkal?
Konzervatív vagy? Közösséget vállalsz-e azokkal is, akik annak tartják magukat, de te nem tartod őket annak?
Liberális vagy? Közösséget vállalsz az SZDSZ-szel?

Az ezer arcú közösségekből, ha deduktív végigveszed, nagyon hamar visszaállsz alapjáratra, vagyis közösséget vállalsz a családoddal, a barátaiddal, és néha a munkatársaiddal napi 8 órában, esetleg még azokkal, akiknek a pillanatnyi érdeke egyezik a te pillanatnyi érdekeddel.

Itt viszont már megint visszatérünk az izmusokhoz. Jó sok van belőlük úgyis.
Természetesnek veszed, hogy a családodhoz, barátaidhoz, emberekhez, akiket ismersz, akikkel napi szinten érintkezel, akik napi szinten befolyásolják az életed, és elérhető közelségben vannak, érzelmileg viszonyulsz. Bennük tudsz csalódni.

Olyan dolgokban, amik olyan embereket jelölnek, akikkel a fenti közösséged nincs meg, nem tudsz csalódni, mert az izmusok nem valóságos dolgok. Az izmusban nehéz csalódni, mert nem eszmét takar, hanem a vágyaidat azonosítod velük, az ember pedig nem csalódik a vágyaiban, csak a másik emberben.

A gond onnan indul, amikor sok az izmus, és szabad a választás köztük: amint kiderül, hogy egy-egy eszme, legyen bármily fennkölten is megfogalmazva, olyan embereket takar, akik finoman szólva is szarnak rád, veled közösséget nem vállalnak, és jobban belegondolva te se szívesen vállalsz velük, akkor keresel egy másik izmust, ugyanarra a vágyadra. Kiüresedik az izmus, elkopik a szó, mert nem is volt soha több, mint egy puszta szó.

Elvárt érzelmi viszonyulásod, amit a saját vágyaid táplálnak, csereszabatossá válik.
Szemezgetsz izmusok és felekezetek között, és itt, az unióban, országok között is.

Bármikor beinthetsz felekezetednek, pártodnak, nemzetednek - azok vezetői, akik tagságodból hasznot élveznek, meg majd leárulóznak szépen. Mert maradásra bírni nem tudnak, hát agresszíven húzogatják a határokat, amiket nem ajánlatos átlépned.

Sok sikert nekik. A tekintély elvének a csődje közelg. Lehet módszert kéne váltani, és ösztönözni, nem büntetni.

És Pavlov for president.