Annyira, de annyira... nagyon...

Olvasmányok:

Szili Katalin, aki úgy határolódik el, hogy azt már szinte várod.

Lendvai Ildikó, akinek így is jó, meg úgy is jó, csak legyen.

Hülye kérdéssel kezdeném, mindjárt egyből kettővel.
Katalinnak: egyetlen bővített mondatban ellentmondani önmagának, az nem gáz?
Ildikónak: most engem tetszik hülyének nézni, vagy, már bocsásson meg, kegyed az?

Bővebben.

Szili Katalinnak.

Mi az, hogy szociáldemokrata, ma, Magyarországon?
Értem én, hogy ki tetszik kelni a realitások ellen, és valamifajta ideológiai pátosszal körüllengeni azt, ami nem is létezik, de miért nem tetszik kikelni a saját háztája ellen? A korrupció, a lenyúlás, a pártfinanszírozás, a képviselői költségtérítés ellen?
Miért magasztalja azt a fajta ál-baloldali politikai aknamunkát, ami az MSZP sajátja, függetlenül attól, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben van?
Miért ismeri be, és nem kel ki ellene, hogy a magyar politikai kultúra és a magyar politikusok a béka segge alatt vannak? "Magyarországon az ad-hoc politizálásnak nincs igazán hagyománya." Én is jönnék akkor brit példával, ha már az interjúban is volt brit példa: Mrs. Thatcher.
Az ad-hoc valahol az ő szintjén kezdődik, amikor egyszerre kell meggyőznie az ellenzéket és saját pártját, mert nincs rájuk erőltetve a vérlázító frakciófegyelem és koalíciós szerződés. A frakciószabályokat és a koalíciós osztogatást miért nem tetszik kritizálni?
Valahol nekem az jön le, hogy Mrs. Szili egyetlen baja, hogy per pillanat nem ő van nyeregben, és tulajdon pártjának tagsága is egyre inkább szembefordul vele és az általa képviselt "szociáldemokrata" gárdával. Mert inkompetensek és álszentek, azért.

Lendvai Ildikónak.

Legyen is koalíció, meg ne is, legyen is Gyurcsány, meg ne is, legyen is verseny, meg ne is.
Ez van, ha valaki megnézi a magyar népmesék összest egyhuzamban, szünet nélkül, és úgy marad.
Továbbá némi logikai és ténybeli hézagot vélek felfedezni: most, hogy nincs koalíció, nem lehet majd megcsinálni az önkormányzati reformot, meg a többi, kétharmados dolgot. Gmpfh.
Mégegyszer: azért nem lehet a kétharmados törvényeket most már módosítani, mert nincs már koalíció. Oké, ezt hagyom egy kicsit ülepedni, ez nagyon súlyos.
Tessék a többit is elolvasni, nagyjából ezen a szinten mozog az összes válasza. Egyszerre rémisztő és megnyugtató, de inkább olyan szedálósan nyugtató, mint elégedetten. Rémisztőnek viszont nagyon rémisztő.
Lendvai Ildikót olyan olvasni, mint amikor ketaminra szedsz be crack-et, és fejben játszod le Kincsem összes futamát, egy helyben ülve, és amikor magadhoz térsz, nem tudod, mitől vagy olyan fáradt.
(tudom, Lendvai része rövidebb, és kevésbé érdemi lett, de egész egyszerűen nem megy, nem bírom - inkább az Orbán agyament szónoklatai, de most komolyan)

Nagyságos asszonyaim: tessenek már felhagyni azzal az illúzióval, hogy kegyedék politikusok.
Nagyon szépen kérem.

Mert ha nem, megkeressük, hol laknak, megvárjuk az estét, és kiöntjük a kocsibejárót betonnal másfél méter magasan. Addig se nyilatkozgatnak hülyeségeket, amíg nem tudnak kijönni.