Egyik velünk foglalkozó IMF-es meglőtte a másikat, aki szintén velünk foglalkozott. Nem csodálkozok rajta. Állítólag azért, mert az áldozat a tettest nem vette fel főállásba a gyakorlat letelte után, de ha egyszer már annyira kidomborítottuk a magyar szálat, hogy egyes, az üggyel foglalkozó újságcikkek ezzel a ténydarabkával „reklámozták” a sztorit a cikkek címeiben, akkor ne álljunk meg itt, találjunk ki jobb indokot! (magyar szállal, ofkorsz)

Azért lőtte le, mert az egyikük MSZP-s, a másikuk meg Fideszes. Idehaza ugyan mi még nem jutottunk el eddig, s egyelőre a lámpavas is csak retorikai eszköz a szimbolikus térben, igazából komolyan se gondoljuk ezt a kérlelhetetlen és engesztelhetetlen árokmentalitást, és csak azért csináljuk, mert különben unatkoznánk, de kívülről esetleg úgy tűnhet, hogy ez itt véresen komoly. Szó szerint.

Azért lőtte le, mert rasszista megjegyzést tett rá a diszkóban. Éppenséggel pont ő az áldozat: a kirekesztés és a körülmények áldozata. Most miért, le is bökhette volna.

Az egyik Bokros rajongó, a másik Vona-fan. Mivel a nagy összecsapás a két államférfi között bizonytalan ideig várat magára, és ez frusztrálólag hat az epedve várakozó tömegekre, a tömegpszichózis alól ők sem tudták kivonni magukat. Elébb csak szóban játszották le újra és újra, melyik idol az erősebb, okosabb, szebb és jobb, de később – mint a fenti példa mutatja – már csak vérrel tudták eldönteni, melyik gazdasági modell életképesebb.

Akinek jut még eszébe, nosza, írja meg bátran!