Hankiss Elemér jegyzettel jelentkezett az Indexen vagy egy hete, vagyis lehetett akár a múlt évszázadban is, azóta volt már Sajóbábony, avagy polgárháború kontrollált keretek között (apa, kezdődik?), és sok minden más. De mégis. Mert hibásnak és hiányosnak érzem a megállapításait. Külön kiemelés nélkül, különben idézném a nagy részét.
Kölcsönösség
Minden egyes forint elvételét csak akkor fogadja el az, akitől a „társadalmi igazságosság” jegyében elvétetik, ha azért „kap” valamit cserébe. Nagyon jó dolog a közösségi kockázatvállalás, ha oda-vissza hat, de jelenleg ez elég egyirányú.
Igazságosság
A társadalmi igazságosságot is csak és kizárólag a közösségi kockázatvállalás szemszögéből érzem helyesnek levezetni: egy társadalom elemi érdeke, hogy a lehetőségekkel és a képességekkel rendelkezők halmazainak a lehető legnagyobb közös metszete legyen – erre érdemes áldozni.
Védtelenség
Az államnak alapvető feladata az állampolgárainak a védelme: az állampolgár védelme más államoktól, az állampolgár védelme más állampolgároktól, és – s ez talán a legfontosabb – az állampolgár védelme magától az államtól. Azt, hogy az első két kategóriában államunk az utóbbi időben elég rosszul teljesít, láthattuk, de érdekes mód a harmadikat még mindig nem nagyon kérik számon a tömegek.
Szinkron
Ha a nép gazdagodik, természetesnek veszi, hogy az uralkodó elit is gazdagodik. Ám ha egy nép szegényedik, akkor az uralkodó elitnek nem hogy nem ildomos továbbra is gazdagodnia, hanem illik élen járnia az áldozathozatalban – lásd közösségi kockázatvállalás.
Arány
Hankiss írását főleg az önkéntes jótékonyságra hegyezi ki – de mit vár ott, ahol az állam az éves megtermelt javak nagyjából 50%-át beszedi, s az átlagos háztartás bevételeinek 35%-a különböző módon az államtól származik? Milyen plusz szerepvállalást szeretne ezek mellett az arányok mellett? Egyáltalán, miért nem az állami feladatok és az állam szerkezetének átalakítását kéri számon, miért az állampolgárt szapulja tovább?
