A nap, amikor a közéleti események kommentelése értelmetlenné vált:

Aprócska metélt farkincátokkal játszadozzatok az én gyalázásom helyett!

Szívélyes üdvözlettel:
Morvai Krisztina

Ki van a lábam alól rántva a talaj. Erre mit? Hogyan fokozzam tovább? Lehet egyáltalán? Esetleg:

u.i.: nagyon ízlett a pászka, amit küldtetek, csak kicsit kevés benne a kovász.

Aztán rájöttem, hogy honnan merített ihletet:

Megbaszom azt a narkós jó kurva anyádat!

Szívélyes üdvözlettel:
Dadan Karambolo

Hát csoda, ha az ember iszik? Mert addig rendben, hogy a büdös zsidajai, akik Morvai docens asszony egy, még az ENSZ égisze alatt írt, többek között a családon belüli erőszak ellen szóló tanulmányába kötöttek bele, aprócska metélt farkincájukkal játszadozzanak inkább (bár itt Freud is bő nyállal felcsuklana, ha félre nem nyeli), eddig semmi különös, lassan megszokjuk a magafajtáktól, de szívélyes üdvözlettel?

Most komolyan, mire számított? Elveszi a dolog élét?

Vagy csak szimplán bennmaradt az automatikus aláírásban?

Visszajövök!

Szívélyes üdvözlettel,
Terminátor