Fiktív jelenet a magyar közéletből. Teljesen fiktív. Tessék elhatárolódni. Egy szabadon választott (hehe) magyar politikai párt képviselője betér a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalába:
- Jó napot kívánok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, pártszimpatizánsok adataiból kérnék úgy másfél kilót.
- De uram, a pártpreferenciát nem jegyezzük fel!
- Persze, hogy nem! [kacsint]
- És ugye tudja, hogy a kapott listát a választás napján meg kell semmisíteni?
- Persze, hogy megsemmisítjük! [kacsint]
- Uram, kérem ne flörtöljön velem, én családos ember vagyok!
- Flörtölni? Izé, maga nem a Kovács?
- Nem, én a Szabó vagyok!
- Ó! Elnézést, összekevertem valakivel. Khm, háromszázezer nevet kérnék, 20 és 30 közötti, férfi, Budapest környéki lakos.
- Parancsoljon. Ugye tisztában van vele, hogy a szolgáltatás ára 1998. óta nem emelkedett, és hogy az ombudsmanni ajánlás szerint törvényben kéne szabályozni, hogy az állampolgárok megtilthassák személyes adataik kampánycélra történő kiadását?
- Hogyne, holnap első dolgom lesz, hogy rendezzem a helyzetet.
- És ugye nem felejtik el az adatok megsemmisítését a törvénynek megfelelően jegyzőkönyvezni?
- Ami azt illeti – tudom, maga nem a Kovács, de mégis -, szóval nem lehetne, hogy a jegyzőkönyvet odaadom most? Ne kelljen már kétszer fordulnom.
