Jogállam. Jogállamban nem lehet a szabályokat direkt megkerülve nyerészkedni. Emlékszik még valaki arra, amikor drága képviselőink úgy emelték meg a fizetésüket, hogy nem a köztisztviselői illetményalapot növelték, csak a saját szorzójukat? Mindezt a legnagyobb egyetértésben, mindenféle pártkülönbözőség nélkül? És akkor az ember ne kérdőjelezze meg, hogy vannak politikai "oldalak".

Jogállamban 13. havi nyugdíjat se lehetett volna adni, hiszen megvoltak a nyugdíj kiszámításának és emelésének a lefektetett szabályai. Hibás döntés volt, de választást lehetett nyerni vele. Ennyi volt a cél, nem az, hogy a nyugdíjasoknak biztonságos és kiszámítható járulékot adjon, mert a rendszer már korábban is asszimetriával és finanszírozási gondokkal terhes volt.

Arányosság. Nehezen arányos egy rendszer, aminek a szabályait menet közben úgy változtatják, hogy az egyébként megegyező feltételeket teljesítőket hátrányos helyzetbe hozzák másokkal szemben, mindezt egy állami közszolgáltatás keretein belül. A 13. havi nyugdíjat a jelenlegi nyugdíjasok megkapják a normál 12 haviba beépítve, a jövőbeliek nem.

Felelősség. Felelős döntéseket hozók ha hibáznak, akkor szembenéznek a problémával, amit okoztak. Itt a helyett, hogy kiállnának azok elé, akiket hamisan hitegettek, vagy azok elé, akik mindezt fizették, cinkosan úgy állítják be magukat, mint akik éppen átvágták a gordiuszi csomót: a nyugdíjrendszer még 41 évig stabil. Ha most 24 éves vagy, miniszterelnökünk neked már nem tud nyugdíjat garantálni.

Próbáltam disztingváltan megfogalmazni, hogyan néz ki az én fejemben ez a fajta megoldás, de csak felzaklató, hatásvadász, érzéketlen és talán igaztalan formában lettem rá képes: megvárják, amíg kihal a probléma. Szó szerint. Nem kell megoldani, elmúlik magától. Mit izgulunk. Én vagyok a csúnya, mert aggódok.