Azok a rafkós tálibok már megint a gyökerénél ragadták meg a problémát. Egy népet le lehet mészárolni, rettegésben lehet tartani, el lehet nyomni, de minek, ha lehet agymosni is?

Lemészárolni erősen kontraproduktív, mert nem maradna ember, aki az imám (vagy más, szabadon választott vezető) helyett a földet művelje, hogy a vezér ne haljon éhen. Rettegésben tartani és elnyomni folyamatos befektetést igényel, nem is beszélve arról, hogy a nép időnként lázong, amit le kell verni, ami kivégzésekkel jár, szóval megint kontraproduktív.

Na de az agymosás! Az végérvényes. Egyszer kell megcsinálni, utána nemzedékeken át lehet aratni. Egy kész népességet agymosni megint csak idő és energiaigényes mulatság, és újfent tömeges halálesetekkel van tarkítva (lásd: Pol Pot). Na de mi van akkor, ha a gond gyökerét, az oktatást lehetetlenítjük el?

Mi van akkor, ha első körben nem a rock and roll lemezeket vetjük az úthenger elé, és nem a tudományos és szépirodalmi művekből rakunk máglyát, hanem a tankönyvekből? Mi van akkor, ha az iskolákat leromboljuk, a nőket eltiltjuk? Akkor a gyerekek hülyén nőnek fel. Nem kell őket agymosni, mert nem lesz mit. Nem fognak tudni semmit a külvilágról, és mindent el fognak hinni nekünk, amit csak mondunk. Nézd, itt ez a szép könyv, ebben benne van minden, amit tudni érdemes. Ne fuss, ne kérdezz, ne különcködj, ne kíváncsiskodj.

Ott a hegyeken túl nincsen semmi.