Gondolkodtam erősen, hogy írjak-e az Olimpiáról, ha már nem nézem gyerekkorom óta. De milyet írjak? Éljenzőst? Fikázóst? Kínásat-tibeteset? Doppingosat? Magyarázkodóst, hogy akkor tulképp miért nem nézem?
Aztán eszembe jutott egy dolog, amit nem nagyon szokás emlegetni: a sportoló fejét. Nehéz közhely, hogy minden fejben dől el, egyrészt mert nem minden esetre igaz, másrészt meg nem csak ott, de azért számít.
Az tiszta sor, hogy a teljesítménysportágakban nyugodtan versenyezhetnének az atléták gyógyszercégek pólóiban a nemzeti színek helyett, a háttérben meg a WADA ellenőrök ehetnék a tesztcsíkokat. Erre írták, hogy a dopping csupán esélyegyenlőséget teremt, hogy ahol a természet szűken mért, ott a kémia besegít, így ha azt szeretnénk, hogy tiszta legyen a sport, inkább engedélyezni kéne minden szir-szar szert, mint tiltani.
Ez azért nem egészen így van. Aki szegényebb országból származik, az csak gyengébb szerekhez jut hozzá, aminek a következménye az lenne, hogy egy gyengébb képességű, de jobban szponzorált sportoló lazán verné a mezőnyt - pont, mint most. Sokat nem tisztítana a játékon, nem beszélve arról, hogy a halálesetek is megszaporodnának, és most már nem csak 30 felett következne be hirtelen szívmegállás erejük teljében lévő emberekben, hanem már hamarabb is, hogy az egzotikusabb szervelégtelenségi együtteseket ne is említsük.
És akkor nem beszéltünk arról, hogy így pont az a naivitás lenne oda, amiért sok száz millió ember a képernyőre tapad, és bele-belenéz a sokszázmilliós reklámokba. Azért az mégis más, amikor egy kommentátor nem azt sorolja a startpisztoly eldördülése előtt, hogy ki melyik magaslaton futott napi 40 kilométert hegynek felfele, vérszagot kapott kőszáli kecskéktől üldözve, hanem hogy ki mit tolt, meg milyen dózisban, és ki volt a felkészítő orvosa. Szóval a dopping legalizálása semmit se lendítene a játékokon, ahogy nem eliminálná a természet adta különbségeket is, csak felborítaná.
De vissza a fejekhez. Ahhoz, hogy valaki jól evezzen, jól fusson, dobjon, satöbbi, ahhoz gyakorolni kell. Olyan szinten elsajátítani a mozdulatokat, mint a régi idők kung-fu mesterei a torokkal történő gerelyhajlítást. Az értő ember egy 100 méteres sprinter lassított befutójában művészetet, tökéletességre való törekvést lát, a test, a levegő és az elme olyan uralmát, amit csak kevesen érhetnek el. Az is fejben dől el, hogy ott és akkor mit teljesítesz: egy verseny nem arról szól, hogy amúgy ki tudna a leggyorsabban futni, ha olyan kedve lenne, hanem arról, hogy ott és akkor, azok közül, akik eljutottak addig, ki tud épp a leggyorsabban futni, vagy a legmagasabbra ugrani.
Fejben dől el az a lemondás, amit kora gyermekkorodtól meghozol, az áldozatok, amiket megteszel, és a fájdalmat, fáradságot, kétségbeesést is fejben győzöd le. Erre nincs dopping. Nincs olyan szer, amitől könnyebben tanulsz meg egy légzéstechnikát, amitől könnyebben tudsz lemondani arról, hogy te naponta kétszer - iskola előtt és után - edzeni mész, amikor a többiek még alszanak, vagy épp a lányokat kergetik a diszkóban. Mert a sport az ezzel is jár. Kockáztatás, ami vagy megtérül, vagy nem, mert nem mindenkiből lesz gazdagon dekorált reklám-ikon, vastag sportszergyártó szerződésekkel: lehet, hogy lesérülsz, és már sose fogsz úgy teljesíteni, mint előtte, vagy el kell menned dolgozni, és nem marad egyszerűen időd edzeni, és így tovább.
Ugyanazt a fáradságot, félelmet, dühöt és fájdalmat érzi egy élsportoló is, mint egy átlagember. Amitől nem átlagos, és pont, hogy "él", vagy ha úgy tetszik, elit (mint katonáéknál), az az a plusz motiváció, amit lehet tanulni, de nincs értelme: azt vagy megtalálod belül, vagy nem. Ehhez nem elég az, hogy olyan génekkel születtél, hogy a véred az átlagnál 50%-al több oxigént tud szállítani. Pont ezért nem értem ezt az egész doppingos cirkuszt: most akkor ki szeretne a dobogóra állni? Az emberi akarat diadala a világ felett, vagy a drog győzelme az ellenőrökön és a biológián?
Ja, hogy miért nem nézem: egyik szereplő sportág se köt le. Az olimpián kívül se. Ez van.
Utószóként egy videó, hogyan is működik ez a dolog a fejekben:
(butterflies in my stomach = lámpaláz, idegesség, félelem; mindenki érzi, de a bajnok használja)
Meg még egy, hogy hogyan is néz ki nekem egy sportközvetítés: