Minden szolgáltató szakmának megvan a maga keresztje. Úgy hívják, "a szaki". A szaki sokféle lehet: nyugdíjas szakember némi mellékesért, mellékállású buherátor, vagy rokon / ismerős, aki "okosan" (jóárasítva) dolgozik. Vagyis itt nem a hozzáértő, becsületes szolgáltatókról lesz szó (mert olyanok is vannak), hanem azokról, akik bármely szakma oldalvizén képesek sáskamód ellenni.

A szaki többfajta munkaruhát is felvehet: lehet autószerelő, szobafestő, vízvezeték szerelő, és újabban számítástechnikus is.

Történt pediglen, hogy kiccsaládom részirül újfent elmászott alóluk a vindóz. Megesik az ilyen. Alólam nem szokott, de az más. Tőlem fél. Ilyenkor pedig szokott lenni, hogy húgom újrahúzza a gépet (ki lett belőle képezve, profi gépújrahúzó). Igen ám, de utána nem ment a net, ami, csak hogy súlyosbítsuk, wifi routeren keresztül van vezetve. High-tech shit. A telefonos távsupport sem segített, annyira. Ilyenkor hívnak egy szakit: mivel a családban ez én vagyok, így általában engem, ha meg nem érek rá, de sürgős, akkor a szolgáltatótól, akik nagyon nem szeretik a wifi routereket.

A szakiknak gonosz szokásaik vannak, már ha pénzért csinálják. Képesek kihasználni az emberek hiszékenységét, a témában való jártatlanságát, és a kiszolgáltatottságukat. Az ilyeneknek szokásuk, hogy "elrejtenek" problémákat, megtermelve az igényt a további szolgáltatásokra, vagy nem megosztani minden részletet a tisztelt ügyféllel. Ez esetben a problémák régebben kezdődtek, mégpedig azzal, hogy be kellett vinni a routert a szolgáltatóhoz - nem vicc -, hogy beállítsák rajta az internetet. Magyarán mondva ha telefonba bediktálták volna a MAC addresst, az is bőven elég lett volna, mert bár saját két szemével láthatta a supportos kollega, hogy azon a vonalon milyen című eszköz akart kepeszteni, de a megerősítés sose árt. Később pedig átállították a titkosítás módját, illetve a hálózati jelszót, ám a jelszóról emlékeztetőt nem hagytak.

A gépújrahúzás után érthető okokból nem ment tehát a net: a wlan authentikáció jelszóismeret hiányában nem működött, a szaki - aki nem hagyott jelszót - viszont a lelkükre kötötte, hogy nehogy reseteljék factory defaultsra, mert nagyon fontos dolgokat állított be (hogy miket, azt a mai napig nem sikerült kideríteni, mert semmi extra nincs a konfigban). Ekkor érkeztem én az elbukott telefonos support után, egy darab patch kábellel, hogy adok én a wlanjának. Adtam. Beírtam, hogy 192.168.2.1, meg enter. Be is jött egy login dialog, de tök ismeretlen, és az admin jelszó se tetszett neki. A szaki valamennyi felmenője heves csuklásba kezdett így ismeretlenül is. A dialóg ablakba oda volt írva, hogy mi a default, végső kétségbeesésemben megpróbáltam azt. Működött. Itt anyáztam csak igazán, hogy értő ember nem hagyhat ennyire védtelenül vezeték nélküli cuccot.

Aztán jött a konfig. Teljesen más gyártó felülete nézett rám vissza, mint ami a dobozra volt írva. Csuklás. Szana-széjjel állítgattam (elsőként az admin jelszót persze), de még mindig WEP-et kért, holott világosan meg lett neki mondva, hogy az WPA. Ezzel elvoltam egy 20 percet, sokszor újraindítva még a mosógépet is, biztos, ami biztos, de nem. Végső kétségbeesésemben elkezdtem turkálni már a gépben is (semmi extra, egy véletlen ipconfig), és akkor leesett. A szolgáltató privát címtartományt oszt a végpontoknak (192.168.x.x/16), ami nem lenne gond, de alapból a router is ezt használja. Amikor bekötötték, össze is keveredtek a route-ok rendesen, úgyhogy átállítottam a belső hálót 10.x.x.x/24-esre. Csak elfelejtettem. Beírtam a 10-es címet, és lássatok csodát, bejött a megfelelő login, jó volt hozzá az admin jelszó, átállítottam a WEP-et WPA-ra, és ment a vezeték nélküli internet úgy fél percen belül.

Hol bújik a történetben a szaki? Rövid összefoglaló és tanulság:

1. A szolgáltató embere szaki volt. Átállított dolgokat, de azt már nem árulta el, hogy a saját tulajdonodat képező eszközbe hogyan tudsz bejelentkezni. Mondjuk, hogy megváltoztasd a jelszót, hogy csak te tudd, mert az úgy secure igazán.

2. Az ismeretlen eszköz tulajdonosa valszeg ismerős / rokon szakit bízott meg a dolog összerakásával. Ott ült alap biztonsági beállításokkal, védtelenül. Ha ezért pénzt fizetett, kérje vissza.

3. Én vagyok viszont az igazán szaki. Saját konfigomra nem emlékeztem, és nem volt képes leesni, hogy ekkora eltérés csak nem lehet a doboz és a képernyő között (ez igazából a lámaság határát súrolja). Viszont széjjelhekkeltem egy ismeretlen internetét, jóhiszeműen.

Tanulság: kisvárosomban most egyel több ideges ember van, internet nélkül. Én kérek elnézést.

Ne bízz semmit szakikra. Rám meg pláne ne. Fakockát se. Semmit.