Második rész - illetve harmadik-, amiben minden izmus lesz, akkor is, ha olyan nincs, vagy nem az, vagy még ránézésre is hülyén hangzik.
Volt nézeteltérésem a "konzervativizmus" képviselőivel, akikről aztán kiderült, hogy több megnevezésről van itt szó: skolaszticizmus képviselők, vagy tradicionalizmus, esetleg miszticizmus is bejátszik.
Fő ellenségük a "liberalizmus", az aufklérizmus, és a bigottizmus. Egyre inkább úgy látom, hogy mind maguk a kategóriák, mind a kategóriák, címkék puszta léte több, mint hátráltatja a diskurzust, érdekes kettősségeket okozva.
Ellenpárjuk állításakor szívesen alkalmazzák az obnubilatizmus gyakorlatát, minduntalan a hipokratizmus vétségébe esve, ilyenkor ingorizmussal, aggresszivizmussal, elitizmussal, pietizmussal kompenzálnak, majd ugyanezen jellemzőket ugyanezen jellemzők alapján újra elítélnek.
Önmagába forduló, zárt rendszer, a hivatkozott gondolkodók és műveik szubjektív szelektivizmusa, művelt objektivizmusnak álcázva.
Szitokszavaik még a bulvárizmus, az individualizmus, a materializmus, az aufklérizmus, aufklerikalizmus, modernizmus, racionalizmus, technokratizmus, funkcionalizmus, marxizmus, leninizmus, pragmatizmus, anarchizmus, obszkúrizmus és szelektivizmus (bár utóbbi kettőt előszeretettel alkalmazzák).
A világon semmi értelme sincs, pláne, hogy az elmélet-megvalósítás-visszacsatolás ógörög logikáján alapulva, azt piedesztálra emelve vonják ki magukat az elmélet visszacsatolása alól, mivel maga az általuk gyakorolt logika is pusztán az elmélet széléig terjedve érdekli őket.
Az első - és akkor utolsónak szánt - posztban volt egy kérdés, miszerint ez lenne-e a konzervativizmus? Volt utána egy felütés, miszerint remélem, hogy nem.
Boldogan mondhatom, hogy nem, nem ennyi. Az utóbbi napokban-hetekben-hónapokban (mióta beleütöttem orromat a blogtársadalomba, vegyes sikerrel és fogadtatással) sikerült értékes gondolatokat és ötleteket találnom "konzervatív" oldalról is (bár a témák számosságát és a hozzáállások sokszínűségét látva pláne értelmetlennek tűnik a kategória, a bármivel történő szembeállítása pedig, engedtessék meg nekem - bulvár ide vagy oda-, de röhejesnek).
Nekem, akit ha nagyon muszáj izmussal illetni, még mindig maradnék az anarchizmusnál, mint szegről-végről autopoietikus rendszernél, s "konzervatív" részről is fülig érő szájjal konstatáltam hasonlóan adaptív szemléletek meglétét.
Szal ennyi.