A vallás megint. A tömegek ópiuma.
Ha nem létezne, ki kéne találni.
Vagy már ki is találtuk.
Az ember saját képére teremtette istent, saját vágyaira a túlvilágot.
Az egyistenhit megy talán a legmesszebb. Egy életed van, viszont hallás. Ha most neked rossz, az okkal van, csak túl ostoba vagy ahhoz, hogy megértsd. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Legyél szegény, elesett, szenvedő, mert az erény. Könnyebb egy tevének átjutni a tű fokán. De ne félts engem, a gazdag embert, valahogy csak bejutok én is Isten országába.
Ha máshogy nem, hát megveszem, úgy. Meg majd jól megmagyarázzuk, hogy azt tulajdonképpen nem úgy kell érteni, és írunk róla sok könyvet, hogy hogyan kell. Igazodj ki rajtuk. Vagy hidd el, amit mondunk. A pénztártól való távozás után úgyse tudsz majd reklamálni.
A reinkarnáció egy fokkal emberközelibb (már ha a vallásra lehet ilyen jelzőt használni): nem egy életed van. Ez azért megnyugtató. Neked most itt azért rossz, mert az előző életedben rosszat csináltál, tudod. Kis buta. Ez a karma. Most, ha sokat senyvedsz, és önzetlen leszel, akkor legközelebb jobb lesz, meglásd. Nekem viszont most itt azért jó, mert az előző életemben sok jót csináltam.
Vegyél rólam példát, de addig is szolgálj ki. Nem mintha valaha is számon tudnád kérni rajtam.
Szerintem meg tényleg egy életed van, azt viszont hallás. Neked itt most azért rossz, mert elhiszed a sok baromságot, amivel telenyomják a fejed a szent könyvekből, a parlamentből, a tévéből.
Ha nem hiszed el, amit mondanak, attól még nem leszel boldog: de esélyed már lesz rá.