Xerxész, a királyok királya álla a Dardanellák partján, s mondá:
- Hozzátok a hajókat, mert átkelünk!
- De felség, vihar közelg, tán várhatnánk két napot!
- Kishitű pórnép! Mit tudtok ti a világ természetéről!
S átkelének a perzsák a tengeren, ám a vihar megtépázá hajóhadukat, s elszüllyeszté sokukat.
Úgyhogy felállítottak egy parlamenti vizsgálóbizottságot, majd megkorbácsoltatták a tengert.
* * *
- Kung Lao, bölcsek bölcse, a tanácsodra lenne szükségem!
- Hallgatlak, ki az igazat szomjazod!
- Nagy a gondom, mester: egy tigris elvitte a fél lábamat!
- Szomorúságból születik az öröm. Hogyan történt gyermekem?
- Kint dolgoztam a nádültetvényen, amikor észrevettem, hogy a bambuszok közül les valaki.
- Nem mindig tudunk elfutni az élet által ránk mért csapások elöl, nincs mit szégyellned.
- ... nem futottam el...
- Sok jó ember, mikor a nehézségek hegye hirtelen fölé magasodik, kővé dermed a félelemtől. Nem gyávaság, se nem gyengeség, ha megesik.
- ...nem is akartam elfutni...
- A karma folyama az erdőből nézve... de mégis, akkor mit csináltál?
- Odamentem, és meghúztam a bajszát.
- És leharapta a fél lábadat?
- Igen, mester. Hogy lehet íly kegyetlen?
- Mégis mi a szarra számítottál? - kérdezte a bölcs Kung Lao, miközben egy feltekert gazdasági hetilappal ütötte a tanítvány fejét.
