A hatóság aktivizálja magát. Most éppen az a baja, amit úgy hívnak ma, hogy hírközlés. Mert hatásvadász módon tolja a zemberek arcába a vért meg a beleket. Ez, mint tudjuk, nemzet és erkölcsrontó tevékenység, ellenkezik az ember természetes igényeivel. Vagy mégsem?

Régen voltak nyilvános kivégzések, most meg híradó van. Ha az autópályán baleset történik, a szembe sávokban is az lesz, mert meg kell állni a legbelsőben nézni, van-e vér. Az ember kívánja a látványt, a borzongást, s piaci alapon meg is kapja.

Mi lett volna, ha régen is van hatóság? Mi lett volna a a boszorkányperekkel, vagy Shakespeare-rel? A gladiátorviadalokkal, a Colosseummal? Ödipusz kit tutujgatott volna? Antigonét hova zárják be? Dózsa Györgyöt kik eszik meg? Jézust hogyan végzik ki? Vagy mindez mehetett volna, csak tudósítani nem szabadott róla, mint a Bibliában?

Ez a fajta emberjobbító kultúrharcos igyekezet egy másik rendszer öröksége, meg az az előttié, amikor ha nem beszélünk róla, akkor biztos meg se történt. Korlátolt és hazug. (persze minden a kommunisták hibája, az is, amikor a piramisépítők munka után pinát karcoltak a falakba)