Ha valaki bizonyos idősávokban mondjuk Ice-T számokat akar játszani a magyar éterben – hogy miért tenné, azt én se értem, de én a kereskedelmi rádiózás 99%-át se értem, hogy minek van -, az ezen túl csak figyelmeztető jelzés kiséretében teheti, hogy az amerikai fekete szlengben járatos kiskorúak (mit járatos, folyékony! – bár a hatóság a jelek szerint a nagykorúak között sem talált ilyet fordítónak) jó gyerek módjára el tudjanak kapcsolni.

Hogyasszondja. Először is felesleges itt és most ezen ügy kapcsán világvégét meg példátlan elnyomó diktatúrát vizionálni, több okból kifolyólag is: egyrészt még a régi médiaszabályozás szerint tette a hatóság, amit tett, másrészt meg nem tiltott meg a világon semmit sem: annyit mondott, hogy be kell játszani a rádióban a 12-es karikát. Tök fölöslegesen, az igaz, de hogy miért vagyok én a nemzetközi libsibolsik szekértolója mégis, az most fog csak következni.

Ugye ez az egész azért van, hogy serdülő ifjúságunkat az olyan kártékony jelenségektől, mint mondjuk az angol káromkodás, megvédjük. Mert károsan befolyásolná a fejlődésüket, azért: egy obszcén szótól még csak csuklani fognak, de többtől már adócsalók, sorozatgyilkosok, drogfüggők, vagy MSZP-sek lesznek! Holott az ifjúságot ezzel az ég világon semmitől se védjük meg, ahogy a sok korhatáros jelzés minden egyéb médiumokban se a gyermek érdekében van.

A dolgok ugyanis legtöbbször akkor ártanak, ha azok nincsenek úgynevezett kontextusba, hovatovább, a gyermek élete, jövője szempontjából perspektívába helyezve. Van egy személy, aki esetleg elmagyarázhatná a gyerek, hogy az az Ice-T nevű bácsi miért dühös (mert egy tehetségtelen tucatzenész, aki mellesleg irígylésre méltó anyagi színvonalon tengeti a kis életét, mert annyira el van nyomva a rendszer által). Ennek a személynek a neve sz-szel kezdődik, de nem alai annamáriára végződik, hanem ülőre. Vagyis a szülő. Ugyan ahogy lehetetlen minden vulgár megnyilvánulás mellé hatóságot állítani, úgy szintén nem lehet minden erőszakos film vagy játékjelenet mellé odaállítani anyut vagy aput, ám ha a gyerek nem követendő példát lát abban, hogy egy rendőrségi laboráns önbíráskodás közben rituálisan végez egy nagy csomó emberrel, akkor azért akkora baj nem lehet. Pl. nem akar majd sorozatgyilkos lenni.

Ez persze rohadt macerás dolog. Sőt. Szülőnek lenni a világ legmacerásabb dolga. Ez van. Teccettek volna forradalmat csinálni. De addig ne tegyünk már úgy, hogy ha a magyar kereskedelmi rádióban figyelmezetető jelzés után lehet csak trágár idegen szavakat sugározni, azzal a gyerek napi káromkodás adagjának nem annyira elenyészően apró szeletét ellenőriznénk csupán, hogy azt meg már minek. Megint csak nincs az a hatóság, aki a káromkodást a helyére tenné. Merthogy van neki helye és ideje. A családi asztalnál mondjuk nincs, ám a zemberek bizony-bizony, szoktak káromkodni (ki többet, ki kevesebbet). Nem árt tudni róla, milyen a világ, mielőtt belekerülünk. Szerintem.