Mindent vitt a Fidesz, szívem repes, hozsánna és a többi. Na de és most? Und jetzt? Something completely diffferent, és John Cleese kismalacot simogat kezében a mikrofon mögött?
Tavasszal az volt, hogy nem mondjuk meg, majd csak a parlamenti választások után.
Nyáron az volt, hogy nem mondjuk meg, majd csak az önkormányzati választások után.
Megérkeztünk, itt vagyunk, megcsináltuk. A látszatcselekvések (a nemzetgazdaság felemelkedéséhez úgy kell egy Trianon-emléknap, anélkül jóérzésű ember be se megy dolgozni), az összevissza kommunikáció (amit egyel korábban ugye nem győztünk ekézni) után/helyett az lesz, hogy:
A-verzió: a Fidesz előáll a tutitval, olyan adóátalakítást (reformnak a szótárban helye nincs, lásd még: megszorítás), gazdasági fellendülést, hosszútávú energiastratégiát, népesedési politikát, oktatási rendbetételt, és országos lakásprogramot rak le, hogy még, ide járnak majd mindenféle nemzetközi csoportok elemezni.
B-verzió: a Fidesz előállna a tutival, de előtte meg kell nyernie az amerikai elnökválasztást.
P-verzió: marad az ötletelés (ami persze nem ötletelés, csak nem mindenki a legfrissebb értekezleti jegyzőkönyvet olvassa fel), összeomlunk, és ide járnak majd a mindenféle nemzetközi csoportok elemezni. Megnyugtató (?), hogy a belügyminiszternek erre az esetre már van kész akcióterve. Legalább valami.
Persze ha tényleg bevezetik 2011. januártól az egykulcsos, sima bruttós, családi adókedvezmények nélkül is 16%-os SZJA-t, abban a pillanatban visszaszívok mindent. Kurva vagyok, na. Csak drága.
Addig zene.
