Ha rss-ben esetleg megjelenik ez előtt egy poszt, akkor az sajna elveszett az éterben. Először az eleje, aztán meg a vége. Pedig sokat dolgoztam vele. Isteni gondviselés? Faszkivan. Ennyi maradt a bittemetőben:

most csuklik össze a neoliberalizmus, hogy öröm nézni, ahogy a patkányok tömegesen hagyják el a süllyedő hajót, hogy az igaz konzervatívok védelmező karjai közt végre megszusszanhassanak. Általában a francia forradalmon túlhaladni visszafele erős pápista befolyásoltságot feltételez, vagyis a gonosz eredőjét a reformációra visszavezetni, de a reneszánsz nekem új volt. Viszont érdeklődve figyelem, mikor jutunk el ebben a történelmi - és a valós történelemben ugyanígy lejátszódott, csak akkor még eretnek címkékkel dobálóztak, nem liberálissal - csiki-csuki, kizárlak-a-frakcióból játékban mondjuk a goliárdokig, vagy a gnosztikusokig, esetleg Jézusnál is korábbra, már ha ez egyáltalán lehetséges. Bár ezt az istentelenség szemrehányó felemlegetésével megint sikerült megtenni, vagy - látván, hogy a neoliberalizmus önnön dogmáiba, önnön istenítésébe, bálványimádásába dől - a nem megfelelő istenben való hívéssel, illetve a nem megfelelő egyház elismerésével.

Ha mindezek után még olvas egyáltalán valaki, akkor a következő feladatok vannak még hátra: megérteni - vagyis elfogadni, hozomra -, hogy az Ész az egy olyan tapasztalási mód, ami liberális (és csúnya), és hogy a liberálisok (értsd: a nem konzervatívok, a nem mi - a bolsevikok, na) csak ésszel érnek, az érzelmek, az intuíció magas nekik, és hogy tagadja az emberi lét korlátait, mert aki liberális, az mindenható, és halhatatlan is, legalábbis eddig ment neki. Ha ebben a rövid kis bekezdésben nem ismertél magadra, attól még lehetsz ám liberális, szóval ne örülj. Mert antropológiailag hibás modellből táplálkozol, azért. Biztos így van, Doncsev úr tanult ember, cikkében is számtalan neves névre hivatkozik, csupa bio- kultúr- szocio- nyelvi- stb. antropológus. De ez nem is baj. A címkének, a kategóriának, a megállapításnak nem az a lényege, hogy igaz legyen, és az se , hogy passzoljon - hanem az, hogy elfogadd, amit kinyilatkoztatok. Ennyi. Ha elhiszed, amit mondok, akkor te az én emberem vagy, és cukrot kapsz. Ellenkező esetben meg Pol Pot szellemi örököse.

De hogy magamról is: ateista vagyok, ami azt jelenti, hogy nincs istenem - se transzcendens, se materialista értelemben, a tekintélyt magam választom, hasra csak akkor esek, ha elég erősen meglöknek előtte, az ember korlátaival meg nagyon is tisztában vagyok. Most akkor vagy liberális vagyok, vagy tényleg egyházat kéne már alapítanom. Na nem túl nagyot, csak egyetlen fő lenne, de az adókedvezményért megéri, azt majd adok én a kapitalizmusnak morális alapot.

Az eleje valami olyasmi volt, hogy a neoliberalizmus cimke irodalmi felhördülés esetén minden olyasmit takar, ami nekünk nem tetszik, mert hogy olyan, hogy neoliberalizmus nem igazán van, csak olyan nagyon jobboldali kormányok alatt, mint Pinochet Chiléje, meg hogy az éppen bukó rendszer élén az un. neokonzervativizmus áll, de annak a nevében nincs benne a liberális, így bunkózás esetén nem hagzik olyan jól, és különben is, duplagondol nélkül neki se vágjunk. You get my point.

És még egyszer: faszkivan.

Ja, meg olyan is volt benne, hogy a reneszánsz-reformáció-francia forradalom-marxizmus (ami megint micsoda)-neoliberalizmus történeti folytonosságot lehet, hogy újra kéne gondolni.