Avagy hogyan csináljunk magánadósságból közadósságot immáron 6-7 éve, csak most direkt.
Mióta kitört pár éve az un. gazdasági világválság - amikor is nem történt más, mint hogy pár ember tévedett, hogy mennyi pénze is van, és hogy az mi mindenre elég -, azóta ez folyik minden országban, hol jobban burkolva (ágazati különadók, chipsadó, időjárásadó, tranzakciós illeték a közüzemi befizetésekre is, vagyis de, a zemberek fizetik meg), hol kevésbé (magánbankok kitömése adódollárok milliárdjaival, nem kérve érte cserébe se kontrollt, se bűnbánatot), de tény, hogy ennyire egyértelműen még sose mondták ki az illetékesek, hogy "kell a pénzetek!".
Érdekes mód a válság kitöréséig nem volt gond a magánnyugdíjpénztárak szabályozásával, a ciprusi adómértékkel, a banki bónuszokkal, vagy az összgörög adókerüléssel, de amint elfogyott a pénz... És nem ám úgy sápoljuk meg őket, hogy amelyik adót került, vagy pénzt mosott, vagy csak strómanként vette fel a pénzt, neeem: mindenkit egyenszabásúra hozunk! (kivéve mondjuk a görög államvezetők svájci bankszámláit)
Azt meg ugye senki sem gondolja komolyan, hogy az orosz maffia aznap, a hírekben hallotta először, hogy mire készülnek Cipruson?
Indok az persze mindig van, de sose lépünk túl a "csak a mai napot éljük túl, aztán holnap is lesz valami" mentalitáson, amiből könnyen következhet az, hogy holnap nem lesz semmi, mert már tegnap elköltöttük a rá eső keretet.
Az adott államoknak meg el kellene gondolkodniuk, hogy az itt Európában történelmileg rendben van, hogy az egészségügy, az oktatás meg ilyenek beleférnek a közösségi kockázatvállalás szolidaritásába (az oktatást mondjuk mi éppen kiírjuk belőle), de az elhibázott (és főleg az elcsalt) magánbefektetések átvállalása nem feltétlenül.