Államosítás! Kommunizmus! Államkommunizmus! Ellenséges cégeket haveroknak átjátsszák! Megsértik a magántulajdont, a szabadságot, a piacot!

Álljunk meg egy köpvenyeletre. A Lex MAL elfogadása előtt felülírhatta-e az állam a magántulajdon szentségét? Felül bizony: kisajátítás, szükségállapot, hadiállapot. Az állam beavatkozhat az emberek személyes szabadságába, bírósági ítélet nélkül is, elég a megalapozott gyanú. Sőt, beavatkozhat a családok életébe is, hisz elveheti tőlük gyermekeiket. Hogy ilyesmi szubjektív érzésünk szerint ritkán fordul elő, az vagy a szabályok betarthatatlanságát, vagy a szabályok be nem tartását jelenti: nemtörődömség, korrupció, vagy egyéni mérlegelés.

Mivel képtelenség a világon minden eshetőséget ledokumentálni – az univerzum determinált voltát ki lehet deríteni, csak kell hozzá egy tesztuniverzum, legalább akkora, mint az igazi -, így azt látjuk, hogy az élet egyéni, érzésre meghozott döntéseken alapszik, tök mindegy, mi van leírva. Azt is mondhatnánk, hogy minél tágabb, minél kevésbé specifikus egy rendelet, annál jobb, a végén úgyis az eljáró személyen múlik, mennyit ér a törvény, s csak azért írunk terjengős szövegkönyveket, mert nem bízunk a másikban.

Vagyis adva van nekünk egy plusz törvény, amivel felvértezve az állam erre kijelölt tisztségviselői felülírhatják mindazokat a jogokat, amiket maguktól értetődőnek tartunk, és az egyetlen, ami határt szabhat az önkénynek, az az önkény gyakorlója maga – pont, mint eddig. Ne tessék azt gondolni, hogy mert eddig nem volt egyértelműen megfogalmazva, nem történt meg pecsétes papír nélkül (vagy éppen ellenére) az állam beleszólása.

Így nem értem azt a hirtelen felháborodást, ami az ügyet érinti: a kedves felháborodók tisztában voltak-e azon eshetőségekkel, jogalapokkal és csillagegyüttállásokkal, amik alapján az állam korlátozhatja jogaikat, vagy meg is foszthatja őket tőlük? Tisztában voltak-e mindazokkal a kétes ügyekkel, amik kicsiben és nagyban nap mint nap történnek? Ha igen, akkor a többi ellen miért nincs össznépi naeztazértmárnem? Ha meg nem: üdv a mátrixban, az élet igazságtalan, a desszertet egyed meg mindig először.

„Ha valaki sok törvényt óhajt, csak azért teszi, mert biztos benne, hogy a szomszédjának szüksége van rá.”