Arra jöttem rá, hogy szeretnék szegregálva lenni. Komolyan. Kirekesztve és elnyomva. Végre kiélhetném a mizantrópiámat. Ha ennek az az ára, hogy pár hivatását végző, a köz érdekében munkálkodó állampolgárt (orvos, tanár, rendőr, bolti eladó), vagy csak szimplán civilt (moziban néző, szórakozóhelyen táncoló, forgalmas utcán járókelő) tettleg inzultálnom kell, ám legyen.
Minden lelkiismeret furdalás nélkül hajlandó lennék pl. falhoz csapdosni a moziban azokat, akik telefonálnak, beszélgetnek, vagy zörögnek az akármikkel. Én ezt így élem meg, s mint kiderült, jogom van hozzá, hogy megélésemnek akár külön termet is követeljek.
Szeretnék különtermet, különgépet, külön autópályát, ahol csak én közlekedek. Külön szigetet nyaraláshoz, külön sort a boltban, külön műsort a tévében. Különben hangoskodni, csapkodni, csípni-rúgni-harapni fogok. Mert el vagyok nyomva. És te fizetnéd az egészet, én meg kiköpnék eléd az utcán.
