Avagy a pre-modern közösségeszmény dicsérete egy amerikai republikánus kábeltársaság tévésorozatában, sok motorral, tetkóval, vérrel, káromkodással, gyilkossággal, bűnözéssel, és Peg Bundy-val a matriarcha szerepében.

A helyszín

Egy kaliforniai kisváros, Charming. Bájos. Maga a település csak díszlet, sokat nem tudunk meg róla, a többi helyszín pedig csak foltokban létezik. A történet résztvevőinek alapvető konfliktusa ahhoz fűződik, hogy ki milyen jövőt szeretne a településnek: növekedés vagy stagnálás? A változással, fejlődéssel ugyanis együtt jár a konkurencia, a diverzitás, és a vigyázó szemek – illetve az üres markok – számának a növekedése is, az pedig árt az üzletnek.

A banda

A Sons of Anarchy egy motoros banda, amit három vietnámi veterán (naná) alapított, a történet alatt főleg illegális fegyverkereskedelemből tartják fenn magukat. A város rendőrfőnökével cinkos viszonyt ápolnak, megegyezésük alapja, hogy a város biztonságának és békéjének ára a saját nevelésű bűnszövetkezet: ami a városon kívül történik, az a városon kívüliek baja, otthon viszont rend legyen. És semmi drog az utcán.

A méhkirálynő

Katey Sagal 55 évesen, 11 év Peg Bundy – ahová a vörös parókát ő vitte a karakterbe – után is úgy adja a bögyös-tetkós-motoros bigét, hogy az ember állkapcsa belefájdul: főz, mos, takarít, jótékonysági pikniket szervez, pénzt számol, verekszik, és közben persze nem felejti el terelgetni a közvetlen és tágabb – tkp. a motoros klub és csatolt részei – családjának mindennapi életét sem. Az alapítók közé házasodott, első férje halála után a jelenlegi elnökhöz ment feleségül.

A király

Az öreg király, a két alapító uralkodó közül az életben maradt, aki elvette az özvegy királynőt – vagy fordítva, plusz valszeg közösen tették el láb alól a másik királyt –, és örökbe fogadta az árva herceget. Az ember, aki intézi a dolgokat, akkor is, ha nem tetszik neki: a család, a falka túlélése mindenek felett. Játsza Ron Perlman, aki bár kicsit elpuhult a B kategóriás akciófilmes korszaka óta, de a Fallout széria narrátoraként sok mindent megbocsájtunk neki.

A lázadó herceg

A matriarcha és az elhunyt társkirály gyermeke, aki aranyifjú korszakát hátrahagyva próbál eligazodni halott apja szellemének idealizmusa, nevelőapja kérlelhetetlen pragmatizmusa és anyja elementáris uralkodni vágyása között, több-kevesebb sikerrel, nem vevén észre, hogy mindezt csak őérte teszik. A karakter külleme és mozgása legalább annyira illene egy szörfös fiúra, mint egy motoros bűnbanda második emberéhez, de szerencsére rajta van a feliratos, ujjatlan bőrjakó.

A sorozat

Jófajta iparos munka a szalagról, érdekes hibrid a szappanopera, a kemény krimi, a Harley-s roadmovie és a történelmi-szociológiai családregény között. Ha nem zavar, hogy a nyálas részek között véres hullákat pakolnak – vagy hogy véres hullák egymásra halmozását nyálas részek szakítják meg -, és még a motorokat is szereted, akkor ez neked való. Nekem kevesebb soap-pal még jobban bejönne.

Ja, az anarchia

Kié a hatalom? A királyé, aki a döntéseket meghozza? A királynőé, akinek az akarata mindenben érvényesül? A hercegé, akinek mindez egy nap hivatalosan is öröke lesz? A hivatalos személyeké, akik a formális társadalmi rendet biztosítják hozzá fedésként, és a részüket megkapják a zsákmányból? A barátoké és üzletfeleké, akikkel hol egymással szövetségben, hol egymás ellenében fenntartják a status quo-t?

„Amikor fiatalok voltunk, apáddal sokat ábrándoztunk. Aztán apád férfivá érett: a férfiak nem ábrándoznak, hanem elintézik a dolgokat.”