Volt egyszer egy olyan kor, amikor ha hazajöttél Magyarországra nyugatról, akkor átkutattak, elkoboztak, megfenyítettek. Volt ezzel párhuzamosan, hogy ha magyarként átmentél Romániába, akkor minden magyar nyelvű dolgot elvettek tőled, még azt a kéthetes újságpapírt is, amibe mondjuk a szendvicset csomagoltad.
Most meg olyan kor van, amikor ha külföldről beutazol az USA-ba, akkor szó, indok vagy gyanú nélkül elvehetik tőled bármidet, ami adathordozó: a fényképező gépedet a nyaralási képekkel, a céged rendszeréhez távoli elérést biztosító kulcsokat számítógépestül, bármit. Még csak csúnyán nézned sem kell.
Régen a magyar példánál az volt a hasonló helyzetekben az indoklás, hogy a népet védik, és hogy nehogy a dekadenciát becsempészd a nagy szabadságba. Most az amerikai helyzetnél az indoklás ugyanez. Védik az amerikai népet, meg nehogy az irredentizmust becsempészd a szabadság földjére.
Régen voltak, akik a kommunizmus bukását akarták, csak ők főleg a határon belül voltak. Most vannak, akik Amerika bukását akarják, csak ők főleg a határon kívül vannak. Régen mindenkit szívattak, aki határon belül vagy kívül volt. Most is.
Fura, hogy az államszocializmus és az államkonzervativizmus kezd egyre kevésbé különbözni.
Vagy egyre jobban kezd hasonulni az egykor általa támogatott latin-amerikai diktatúrákra.
