Ateizmus, anarchia és koszos punkok.

killtheradical

killtheradical

Neurotranszmitterstimuláns

2008. június 24. - bs395

A Konzervatóriumon van egy több részes vita a drogokról és azok legalizálásáról, amely a végén már kölcsönös tettleges intellektualizálásba fajult. Az összes poszt ez alatt a tag alatt érhető el.

Emlegetve vannak források, történelmi események, és elvek igen nagy számban. Amit hiányolok, az a dedukció. Elindulni az alapoktól, és eldönteni, hogy mit is akarunk, és azt hogyan lehet elérni. Kezdjük tehát az elején.


Vajon mi is az a drog?

A drog olyan, a szervezetbe kerülő szubsztancia, ami a közvetlen létfenntartáshoz nem kell, és jelentősen megváltoztatja az agy biokémiai egyensúlyát. Ezen az alapon nem csak a kábítószerek számítanak drognak, hanem a kávé, az alkohol, a cigaretta, a fájdalomcsillapítók, és még egy halom gyógykészítmény is.

Mégis van a drogoknak két fajtája: legális és illegális. A határvonal nem feltétlen kulturális vagy gyógyászati, és igen csak képlékeny - morfiumszármazékokat receptre például, továbbá nem egy illegális drog gyógykészítményként kezdte, ide értve az LSD-t, a különböző metanfetaminokat, és még másokat. Vagyis egy szubsztancia legális vagy illegális voltát csupán a hozzájutás mikéntje határozza meg, nem pedig az adott drog hatása, addikciós indexe vagy a hagyományok - ugyanígy a csempészett alkohol vagy cigaretta bizony illegális drognak minősül, mert fogyasztása, birtoklása, kereskedelme jogszabályba ütközik.

Miért vannak drogok?

Amit nagyon hiányolok a drog prevenciós programokból, az az, hogy a preventor elmondja az igazat: azt, hogy azért vannak drogok, mert azoktól "jól" érzed magad. Ha azt mondjuk a felnövekvő ifjúságnak, hogy a drog az rossz, veszélyes és börtönbe kerülhetsz, ha fogyasztod, azzal párakat ugyan elrettenthetünk, de amint valamelyikük kipróbálja valamelyik illegális formáját, a pillanat mérlegén máris bukik minden litániánk, mert számára az derül ki, hogy a drog az egy jó dolog - később persze beigazolódhat, hogy a tartós drogfogyasztásnak vannak igen komoly árnyoldalai is, de addigra legtöbbször késő - nem beszélve arról, hogy a körülötte lévő társadalom legtöbb tagja nem kevés legális függőségben szenved kisebb-nagyobb mértékben. A fiatal maximum tapasztalatlan, de nem ostoba, a képmutatásunk visszaüthet keményen.

Mik a drogok veszélyei?

A "low": minden drognak van egy úgynevezett "high" szakasza, amikor az anyag kifejti azt a hatását, ami miatt tulajdonképpen használjuk. A legtöbb vagy egy neurotranszmitter vegyületet (agyi idegsejtek szinapszisaiban az ingerületátvivő molekula) kibocsájtását serkenti, vagy a szinapszisokba jutva hasonló reakciókat vált ki a fogadó idegsejtben, vagy blokkolja az adott vegyület ki- vagy visszaáramlását az idegsejtből, esetleg azt, hogy a célsejthez kapcsolódva kifejhesse hatását - vagyis a legtöbb drog valamely természetes agyi biológiai folyamatot befolyásol, olyan folyamatokat, amik nap mint nap lejátszódnak a szervezetünkben. Ha ez a folyamat egy "természetes" ingerre adott válasz a test részéről, úgy az inger elmúltával a szervezet fel tudja dolgozni annak hiányát. Amennyiben ezt az ingert egy drog váltja ki - vagy fokozza fel -, úgy a szervezet nem tud megfelelő mértékben reagálni az inger megszűnésére - ez a "low", amikor elmúlik a hatás, és drog fogyasztása előtti állapotoknál "mélyebb" szintre zuhanunk vissza, mivel az agy nem képes az egyensúlyi állapotot megtalálni.

A szervezetre gyakorolt hatás. Ez nagyban függ a drog hatásmechanizmusától, illetve a közvetítő anyagoktól. A legnépszerűbb szerek általában az agyi idegsejtek dopamin kiválasztását befolyásolják úgy, hogy vagy serkentik (kokain, crack), vagy a dopamin visszaáramlását blokkolják (nikotin). Egy több évtizedes erős dohányos agya hasonlóképpen működik, mint egy súlyos depressziósé, azzal a különbséggel, hogy nincsenek hangulatingadozásai - az agy egyszerűen kiég, nem tudja pótolni a dopamint, és a csökkent dopamin szint válik "normálissá": állandósul a "low", nem említve a nikotinnak a szervezetbe juttatását szolgáló cigaretta egyéb vegyületeit. Vagyis a drogok tartósan képesek károsítani az agyi funkciókat, és roncsolják a szervezetet.

A függőség. Az agy egy élveteg, hálátlan prostituált. Mivel a szerek általában pozitív érzetű természetes folyamatokat stimulálnak vagy emulálnak az agy újra és újra át akarja élni az élményt, és közben - a fent említett kiégési mechanizmus miatt, mivel olyan erős ingerekről beszélünk, amire a szervezetünk nincs felkészülve, így pótolni nem tudja - egyre nagyobb dózisra van szüksége a puszta szinten tartáshoz. Ez és az egyéb szervek sérülései vezetnek a túladagoláshoz, ami sokszor halálhoz is vezethet. Közkeletű tévedés, hogy az alkohol "high" része a részegség: a részegség nem "high", hanem bizony a túladagolás tünete.

A félrecsúszó minta. Bármilyen ingerhez az agy elsősorban külső ingereket társít: ha egy randin moziba mentek, és tetszik a film, összekötöd a másik személyét ezzel a kellemes érzéssel. Ha drogozol, összekötöd a díler vagy az "ivócimborák" személyét azzal az érzéssel, amit a drog nyújt. Ez, és az egyéb szociális igények leépülése vezet oda, hogy a függő ember kikerül az egészséges, kevésbé függő társadalomból, lecsúszottá válik. Ahhoz, hogy innen kiszabaduljon, a szertől való teljes függetlenséget kell elérnie - viszont a szer használata előtti állapotokat már soha sem fogja elérni.

Fontos újra elmondani, hogy a fenti pontok minden drogra érvényesek lehetnek, a legálisakra éppúgy, mint az illegálisakra!

Mi a cél? Mit kívánunk elérni a drogok kapcsán?

Két szélsőséges példa: teljes betiltás és teljes legalizáció.

A teljes betiltás esetén valamennyi drog előállítását, értékesítését és használatát büntetni kéne. Ez viszont együtt járna az alkohol és dohánytilalommal, a kávé és az energiaitalok betiltásával, és rengeteg gyógyszert - fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, és még a megfázás elleni gyógyszereket is (Amerikában ezekből szokás extasy-t előállítani) - is meg kéne szüntetni. Aki tehát a teljes betiltás mellett kampányol, az vagy nem gondolja komolyan, vagy van egy listája az általa favorizált - és általában fogyasztott - kivételekről. Támogatói általában a bűnözés csökkenésével, az erkölcsökkel és a morállal igyekeznek alátámasztani álláspontjukat, erős törvényi szankciókat óhajtva.

A teljes legalizáció azt jelenti, hogy nem maradna olyan vegyület, amit ne vehetnénk magunkhoz. Támogatói általában a bűnözés csökkenésével, az erkölcsökkel és a morállal igyekeznek alátámasztani álláspontjukat, erős törvényi szabályozást óhajtva.

A harmadik út a diszkriminatív szelekció. Vegyes társaság, van benne a "cél szentesíti az eszközt" (gyógyászati készítmények, akár gyógyászati marihuána is) táraság, van benne "hagyományőrző" (a pluralista mindenüket - konkvisztádorok nélkül még mindig csak koka lenne, nem pedig kokain) elemek, és vannak, akik úgy vélik, hogy "a társadalom majd megoldja, mi a legális, és mi nem az" - ők nem túl elkötelezettek. Ja, itt is szokás a bűnözés csökkenésével, az erkölcsökkel és a morállal érvelni, erős (vagy gyenge) törvényi szabályozást (vagy szankciókat) óhajtva.

Ez történik, ha van egy grafikonom, és úgy olvasom, ahogy akarom.

Ezek viszont nem célok, csak módszerek, és azokból se a praktikus fajták. Az elsődleges cél a bűnözés visszaszorítása, a másodlagos a népesség fizikai és mentálhigiénés egészségének javítása, a harmadlagos pedig a közösség védelme, ugyanis a közösségbe kívülről érkező drog megváltoztatja a közösség tagjainak egymáshoz való viszonyát és viselkedését (lásd: amerikai indiánok és az alkohol).

A bűnözés visszaszorítása.

Piacmechanizáljunk egy kicsit. Drogok azért vannak, mert igény van rájuk. Amire van igény, arra lesz kínálat is. Két út kínálkozik: az egyik a keresletet célozza, a másik a kínálatot.

A kereslet legalizálása bővíti a keresletet, ergo bővíti a kínálatot is, ami lenyomja ugyan az árakat, ám épp a nagy kereslet miatt nagy tételben az alacsony ár ellenére továbbra is megéri az illegális drogkereskedelem (alkohol és cigarettacsempészet például). A kereslet kriminalizálása szűkíti a keresletet, ám felnyomja az árakat, így a szűk kereslet ellenére az illegális kereskedelem már kis tételben is nagy hasznot hajt, vagyis egyik mozgalom se érné el a kívánt célt.

A kínálat kriminalizálása csak akkor lehetne eredményes a bűnözés visszaszorítása érdekében, ha az összes illegálisnak minősített drog összes terjesztőjét sikerülne egyszerre kivonni a piacról, ez viszont, lássuk be, egyszerűen lehetetlen. E helyett csupán részsikereket érünk el, ami azzal jár, hogy a "piacon" maradó szereplők megerősödnek, így az ellenük folytatott harc még nehezebb lesz, mint a beavatkozás előtt. A kínálat legalizálása ugyanoda vezetne, mint a kereslet legalizálása, vagyis itt sem éri el egyik út sem a kívánt célt.

Harmadik út lehetne, ha a legtöbb erőforrást a kereslet csökkentésére fordítanánk, két oldalról is: egyik oldalról felvilágosítással, őszintén feltárva a drogok mikéntjét, nem csak elrettentve, a másik oldal pedig a felvilágosított, s így felelős döntést hozó fogyasztók kriminalizálása - az így csökkenő kereslet ugyanis mind volumenben, mind árban csökkenő kínálatot von maga után, ami illegális utakon kevésbé éri már meg.

A népesség fizikai és mentálhigiénés egészségének a javítása.

A legális kokainnak ugyanaz a hatása és a függőség esélye, mint az illegálisnak. Itt nem tudjuk tovább kerülni, hogy mi alapján legalizáljunk vagy kriminalizáljunk egyes drogokat. Általában az addikció esélye, az egységnyi dózis nagysága és hatásának erőssége (más néven: a halálos dózis mennyisége), illetve a szervezetre gyakorolt egyéb káros hatásával szokás próbálkozni, viszont ha szétnézünk, akkor azt találjuk, hogy ezen kategóriák mentén bizony csúnyán mellé lőttünk: a cigaretta addikcós esélye magasabb, mint a marihuánáé, a szervezetre gyakorolt káros hatása is magasabb, a halálos dózisuk pedig nagyjából egyenlő (egy tonna fű vagy dohány akkor veszélyes közvetlenül az életedre, ha rád esik). Az egyik mégis legális, a másik pedig illegális. Közben az alkohol addickós esélye közepes, a halálos dózis viszont jóval alacsonyabb, mint az előbb tárgyalt két szer esetében. Mellékesen rengeteg olyan gyógyszerhez tudunk akár vény nélkül is legálisan hozzájutni, amik nem megfelelő dózisban szedve visszafordíthatatlan károsodást tudnak okozni, gyakran halált is - mégis ott figyelnek a polcon.

Az egészség óvását nem tudjuk tehát pusztán legalizálással vagy kriminalizálással megoldani. Ahogy a bűnözés visszaszorítása esetén itt is elsősorban a fogyasztó, vagyis a kereslet oldaláról kell megközelítenünk a dolgokat, mielőtt belőlünk is Amerika lenne (pill popping culture - ahol az antidepresszáns, fájdalomcsillapító, altató és nyugtató függő anyuka lehordja a tizenéves gyerekét, mert megivott egy sört): felvilágosítás, majd felelősségre vonás.

A közösség védelme.

A hagyományőrzők területe. Illegálisnak titulálnak minden olyan drogot, aminek nincsen "kultúrája" az adott társadalomban, és legálisnak minden olyat, aminek van. Megint csak visszás állapotokat találunk: Magyarországon a legsúlyosabb drogproblémának az alkohol függőség számít, nagyjából minden tízedik ember akkut függőségben szenved, pedig ha valahol, hát nálunk az ivásnak komoly hagyománya van, mivel a kommunizmus alatt gyakorlatilag az egyetlen elérhető drog volt (előtte pedig fertőtlenített csapvíz hiányában nem nagyon volt más fogyasztható folyadék, mint a gyenge borok és sörök). De említhetnénk megint csak a gyógyszereket, amiknek a legnagyobb része alig pár évtizedes.

Vagyis megint csak oda jutok, hogy fogyasztói felvilágosítás, majd felelősségre vonás, akár jelenleg legális, akár illegális drogról van szó.

Hol húznám meg én a határt?

Ott, ahol a part szakad: fogyasztói oldalon kriminalizálnék minden olyan drogot, aminek a halálos adagja pár gramm eltérés függvénye csupán, kivéve a gyógyszereket - viszont az azokhoz való hozzájutást szigorítanám, bejelentési kötelezettséghez kötném mind a receptet kiállító, mind az azt beváltó részére -, továbbá törvényileg szabályoznám egyes szerek befolyásoltsága alatti tevékenységeket, mint például gépjármű vezetés, munkahelyen történő megjelenés, stb.

A kriminalizált fogyasztót pedig nem szabadlábon rehabilitálnám: a függőség kialakulása együtt jár olyan de-szocializációs folyamatokkal, amik pusztán a szer megvonásával nem jönnek helyre. Tetszik, nem tetszik, itt kényszerű re-szocializációról kell beszélnünk, tábori keretek között. A kőtörés még mindig építi a jellemet, és eléggé elrettentő lehetőség ahhoz, hogy a fogyasztani-nem fogyasztani kérdésben döntetni tudjunk.

Végszó

Jelen blogger akkut nikotinfüggő. Továbbá akkut koffeinfüggő és gémer is, de azoktól nem szenved. Alkoholt nagyritkán, szociális keretek között, fájdalomcsillapítót és egyebeket még ritkábban , ezeket viszont nem túl szociálisan (nyugtatót vagy altatót viszont soha). Illegális drogot még soha, még csak egy fél spanglit se - nem azért, mert fujj meg félsz, hanem mert egyszerűen nem érdekelt.

A bejegyzés trackback címe:

https://killtheradical.blog.hu/api/trackback/id/tr72536312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.06.24. 07:40:49

A bűnözés visszaszorítása részből én hiányolom az állami, illetve az állami ellenőrzésű monopólium szerint történő terjesztést, ez ugyanis az árak csökkenése mellett sem növelné meg a piaci szereplők számát, ráadásul a fogyasztás nyiltá tétele sok lehetőséget biztosíthat a társadalom számára, kezdve a kövzvetlen precenciótól, egészen a fogyasztással kapcsolatos egészségügyi problémák hatékony kezeléséig.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.24. 07:44:48

a bűnözés ugyanúgy megmaradna, csempészet, hasonlók.
ahonnan az állam sápot kér, ott mindig lesznek, akik nem akarják azt a sápot befizetni.

pistibacsi · http://henkajpan.blog.hu 2008.06.24. 08:28:40

Elviselhetőbb világ, élhetőbb élet - csökkenő fogyasztói igény. A prevenció ott kezdődne, hogy kéne tudni mutatni egy legalább kvázinormális emberi közeget, amiben mindenki többé-kevésbé jól érzi magát.
A felvilágosításhoz az is hozzátartozna, hogy nagyon nagy minőségi különbségek is vannak ám a szerek között, és egyáltalán nem mellékesek a körülmények sem. Alkoholfogyasztás az is, amikor egy hajléktalan a híd aljában pillepalackból nyakalja a meglangyosodott tablettás fertelmet, vagy négy kamasz összepótol egy körteízű szeszesitalra, amit egy elhagyott, betört üvegű, telefirkált és teleszart buszváró rejtekében nyomnak le öklendezve, de az is, amikor eltöltesz egy délutánt a Szent Orbán pince lugasában a Balatont kémlelve, és értő hümmögéssel végigkóstolja a barrique szürkebaráttól a menyegzőig terjedő spektrumot. Én ez utóbbi módozatot preferálom. Na most felvilágosítottam.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.06.24. 08:55:22

Maradna valamennyi, de szerintem marginális lenne. Az állami szerepvállalásnak az egyik fő hozadéka a durva árcsökkenés lenne, amivel nehezen tudnának a bűnözők lépést tartani.

toros 2008.06.24. 12:04:19

Üdv!

Máskor olyan szépen utánanézel a dolgoknak... Szóval: a nikotin halálos adagja 0,5-1 mg/kg felnőtt szervezet esetén. Tudom, hogy nem életszerű három doboz nem light cigarettát egy órán belül elszívni, de ha nagyon akarod, nikotinnal lehetsz öngyilkos. A tudomány mai állása szerint ez THC segítségével nem igazán fog menni.

Valamint ez a hozzászólás eléggé off, de nem találtam e-mail címet.

Üdv, t

Gerhard 2008.06.24. 14:34:18

Gratulálok! Az egyik legátfogóbb írás, amit mostanában olvastam, pedig az elmúlt 2 hétben szinte csak drog és deviancia-prevencióval foglalkozó dolgokat olvastam. Szeretném megjegyezni, hogy a felvilágosítások, bár ez vajmi kevés, évről évre magasabb színvonalon, egyre több pénzel, valódi szakemberekkel folyik, a tiédhez hasonló meglátással. Legfőbb gondnak azonban nem a kriminalizáció/legalizáció vonalat kell tekinteni, hanem leginkább a kortárs hatást és a felvilágosítatlanságot. Ha Peti a diszkóban kap egy exet, be fogja venni, mert akkor Julcsi és Feri előtt vagány lesz, de nem tudja, hogy egy 50 ft-os méretű, fekélyhez hasonló heg marad a gyomrában.Toros: egy mocskos láncdohányos vagyok, napi 2 doboz cigarettával , tulajdonképpen meg sem érzem. lehetetlen úgy bevinni cigarettával a szervezetbe, hogy belehalj. Tiszta nikotinal több az esélyed, de akkor már az érvágás megint könnyebb dolog.

U.I: nem hiszem, hogy ha egy hosszú nap után kiülök a parkba egy jointtal meg egy sörrel és haverokkal, rosszabb ember lennék, mint a mellettem üldögélő absztinensek.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.06.24. 14:59:11

Nem, de büdösebb biztos... :)

Demo · http://nepkoztarsasagot.blog.hu 2008.06.24. 23:01:26

Dééémokrácia van, ott bűzölgök ahol akarok ( feltéve, ha a szagom akciórádiusza kikerülhető konformista közlekedési megoldásokkal )!

Átfogó írás, noha a fogyasztók kriminalizálásába beoltott bődületes pénzek hiábáját láthatjuk az USA-n. Igen, a kőfejtés univerzálisan jó megoldás ( a sziklapozdorja meg még exportcikk is lehetne... ), de akkor én már inkább az alkoholistákat zavarnám be oda, mint az egyszeri füveseket / partidrogosokat.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.06.25. 12:52:22

Nagyon jó és átfogó összefoglalás.

Én a kérdést a magam konzervatív szemszögéből megközelítve azért jobban hangsúlyoznám a mai drogvitákban a hagyomány szerepét.

Azaz: nem véletlen, hogy a kártékonyságát tekintve hasonló nikotint és marihuánát másképpen ítélik meg a drogellenzők.

Mindegyik drog kulturális jelenség is. Engem például - meggyőződésem - azért nem érdekeltek hosszú ideig sem a legális, sem az illegális drogok, mert maga az a (szub)kulturális közeg nem érdekelt, amelyikben fogyasztották őket.

Az ember szívesen rombolja magát, ha látja értelmét a rombolásnak. (Ez a prevenció szempontjából is elgondolkodtató.)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.06.25. 16:17:27

Csöncsön, te mint konzervatív, milyen színű lovon szoktál közlekedni? Csak így hagyományilag...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.25. 16:53:12

a drog kulturális jelenség, vagy a (sub)kultúra a drog jelensége, beleértve annak fogyasztási módja: lásd a márkás italok szakértő élvezete és a féldekások fogyasztása közti "különbséget" (mert én itt is inkább frekventáltsági és mennyiségi fokhoz kötném, azaz a függőség mértékéhez), vagy a cigarettázás és a szivarozás/pipázás közti eltérést.

az ember rombolja magát, ezért mondtam, hogy drogokra igény van és lesz is - a nem mindegy az, hogy hogyan függünk az adott szertől, vagyis mit vagyunk hajlandóak megtenni a következő dózisért.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.06.25. 16:58:13

Before:

Leginkább gyalog; az illik leginkább egy konzervatívhoz. nem? :-)

bs395:

Valóban, amikor az ember elveszti a szabadságát, hogy maga döntsön egy kulturális állapotban való részvételéről, akkor az már nem kultúra, hanem rabszolgaság.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.25. 17:01:02

"amikor az ember elveszti a szabadságát, hogy maga döntsön egy kulturális állapotban való részvételéről, akkor az már nem kultúra, hanem rabszolgaság. "
ez nagyon tetszett. de komolyan.
viszont ez szvsz individualista-liberális megint :-).

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.06.25. 17:15:13

bs395:

Azért mégse nevezhető minden társadalmi formáció elnyomónak. Az igaz, hogy minden civilizáció kijelöli az emberi szabadság korlátait, és aki ezeket a korlátokat áthágja, azt kiveti magából. Egy kultúrát "megtanulni" mindig lemondással jár, történjen az a feudális Európában vagy a liberális Egyesült Államokban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.25. 17:20:25

a másik ember szüksége számomra kényszer. én döntöm el, hogy az ő szükségének teljesüléséhez melyik saját szükségemet hagyom csorbulni.
ha nincs választási lehetőségem, akkor az egy elnyomó struktúra?

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.06.25. 17:37:28

Társadalmi szinten nem létezik az egyén abszolút döntési szabadsága. A korlátozás nem "a másik ember" felől jön, hanem a struktúrában (a társadalomban, a civilizációban) való részvétel feltétele. Valójában azonban a totális rendszerek kivételével minden társadalmi formáció hagy kiskapukat, azaz meghagyja azt a lehetőséget, hogy az ember elkülönüljön tőle.

Véleményem szerint a plurális demokrácia annyiban másmilyen, mint az elődei, hogy többféle struktúrát kínál föl. Ezek mindegyike azonban értelemszerűen korlátoz. Csak annyiban vagyok szabad, amennyiben eldönthetem, hogy milyen módon korlátozzam magam. (De ha még ezt sem dönthetem el - és egy drogfüggő nem döntheti el -, akkor rabszolga vagyok.)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.06.25. 17:46:14

a társadalom vagy a civilizáció egyének konfrontálódó szükségleteiből épül fel.
ha olyan struktúrák mentén mozgunk, amelyek nem átjárhatók, akkor elnyomásról van szó.

abban viszont nincs köztünk vita, hogy egy függő ember a szer rabszolgája.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.06.25. 17:52:42

Igen, annyiban mégiscsak pontosítok, hogy természetesen a struktúrák önmagukban is változékonyak és változóak, és az egyén maga is alakítja / alakíthatja őket.

pistibacsi · http://henkajpan.blog.hu 2008.06.26. 14:02:12

Hát épp ezért fontos, hogy a társadalom egésze, a maga sokféleségével olyan önmagukban is érvényes és egymás mellett meglévő jó választási lehetőségeket kínáljon fel az embernek, amelyek valóban átjárhatók, sőt, egymást nem kizárók. Ezen lehetőségek beszűkülésével egyidőben igazán csak a szerfüggőséget választókkal érzek szolidaritást.

Avatar 2008.06.30. 18:58:47

"Ott, ahol a part szakad: fogyasztói oldalon kriminalizálnék minden olyan drogot, aminek a halálos adagja pár gramm eltérés függvénye csupán"

Bármely anyagot lehet semleges kísérőanyaggal higítani tetszőleges mértékben. Ez bevett gyakorlat a gyógyszerek esetében is, ahol esetenként a tabletta 1%a csupán a hatóanyag, a többi meg csak a tabletta ember számára kényelmesen kezelhető méretűvé alakításához kell.

Az illegális drogok esetén a nagyobb tisztaság kisebb helyigényt, és így könnyebb csempészhetőséget és szállíthatóságot jelent, ezért is törekszenek rá.
Ha egy drog legális, a csempészhetőség már nem számít, és ha helyben megtermelhető, akkor a könnyebb szállíthatóság is kevésbé jelent előnyt, így felesleges különösebben töményre finomítani a drogot.
Ezáltal a veszélyessége is csökken.
süti beállítások módosítása