Utálom.
Utálom a fanatikusokat.
Utálom az egységsugarat.
Utálom azokat, akik már azelőtt eldöntik, mit válaszolnak, mielőtt a kérdést hallanák.
Utálom a pártkatonákat, a populistákat, a hülyéket, a barmokat, a tudatlanokat, a hazugokat, de legfőképpen a politikusokat.
És már szavazni is utálok.

Régen imádtam szavazni. Ezt akartuk, ezt kaptuk. Örültem, hogy most már én is. Hogy odajönnek, és megkérdezik, hogy szerintem mi lenne a jó. Vagy ki. Vagy úgy egyáltalán akarom-e.
Még régebben nem nagyon lehetett szavazni. Gyerek voltam még. Csak arra emlékszem, hogy apám nem ment dolgozni, anyámmal ültünk otthon, aki feszült volt. Kérdeztem miért: apád ott van kint. Hol kint? Tüntet. '89-ben. Azért, hogy én szavazhassak. Meg ő is. Aztán mindketten elvesztették az állásukat, és cudar idők jöttek ránk is, de ez másik történet.

Szóval én vártam a választásokat, vártam, hogy akkor most NATO, vagy EU, és úgy egyáltalán. Imádtam, hogy lehetett azt is mondani, hogy nem, meg lehetett vitázni. Azt hittem, értelmes idők jönnek, hogy nem központilag, felülről osztják majd a perpetuális észt, amit ha nem fogadsz el, mint az igét, akkor bizony gazember lehetsz csak.

Hát tévedtem. Utálok tévedni is. Magamnak kerestem a csalódást. Olvastam évtizedekkel korábbi, vagy még régebbi emberek írásait, hogy mit gondolnak a képviseleti és a közvetlen demokráciáról, aztán összevetettem azzal - deviáns szokás -, ami a leírtak előtt/alatt/után történt. Nem volt mindig pozitív tapasztalat. A legjobban egy kövér, lusta, alkoholista megalomán fogalmazta meg, hogy a demokrácia legnagyobb ellenérve az egyszeri szavazó.
Azt szerettem volna hinni, hogy ha jobbak vagy okosabbak nem is, de feltétlenül tapasztaltabbak lettünk, pláne az előző rezsim tükrében. Hogy az oktatás, az információ hozzáférhetősége és a lehetőségek bővülése kimozdít minket a kenyeret és cirkuszt profán együgyűségéből. Nos, a jelek szerint nem tették.

Ugyanazok a birkák vagyunk, mint voltunk mindenkor, mi magyarok különösképp.
Van ugye ez a három veretes kérdés, pszichológiailag jól (a pozitív válasz a helyes), logikailag rosszul (a pozitív válasz nemet jelent) megszerkesztve. Még témájuk is van, bizony, csak az már keveseket érdekel. Még kevesebben tudják (pont a logikai csavar miatt), hogy akkor most az igen nem, vagy a nem igen, vagy esetleg a talán. Ha eső lesz, nem lesz, ha nem lesz, lesz.
Lehet, hogy meglesz W nagy álma, és intelligencia teszté fajul a referendum, aztán lehet majd mutogatni, hogy a szoci szavazó a hülye, vagy a konzi.

Sorba venném, hogy szerintem mit és miért kéne nyomni:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?"
A jelenlegi törvény egy baromság, azt vonják vissza. A legjobb 15%-ba bekerülnie esélye sincs annak, akinek mellette dolgoznia kell, különben nincs pénze enni. Normális tananyag, normális ösztöndíj.
De azzal se értek egyet, hogy most aztán már soha senkinek ne kelljen fizetnie. Fizessenek utólag, ahogy a HOÖK eredetileg javasolta.
Akkor én most mivel szavazzak?
Írjak a cetlire kisregényt, és ixeljek úgy?

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni?"
És egyet értek-e azzal, hogy jövő év január 1-jétől ne kelljen több TB járulékot fizetnem, mert vissza kell pótolni a háziorvosok normatív támogatását a vizitdíj eltörlése után? Egyet értek-e azzal, hogy újra én fizessek mások helyett? Ezt is, egész pontosan. Szóval nem, nem értek egyet.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni?"
Passz. Erről nincs első kézből származó tapasztalatom, a pártoknak meg már azt se hiszem el, amit kérdeznek (szó szerint), lásd a fenti kérdések.
Akkor most megint mivel szavazzak?

Még ki lehetne térni olyan dolgokra is, hogy mennyibe kerül ez az egész, és az hány lélegeztetőgép, inkubátor, hány méter autópálya, árvízi gát, vagy doboz cigi (ez utóbbiból kúrva sok).
Vagy arra, hogy mennyire degradálja a közvetlen demokrácia alkalmazása magát az eljárást, amikor a képviseleti demokrácia hatáskörébe tartozó kérdéseket ír felül.
Vagy arra, hogy mások mire használják, merthogy vannak országok, ahol gyakran írnak ki referendumokat, de például olyan kérdésekről, hogy egyetért-e azzal, hogy az ország csökkentse aranytartalékait, így felszabadítva némi kamatsávot. Értelmes dolgokra.

Nem arra, hogy az egyik vagy a másik vezér egóját vagy rajongói bázisát növeljük - arra ott a fan klub, tessék belépni abba.