"Ami hosszabb távon hozna megtakarítást, a strukturális átalakítás – mint például a közszféra létszámának lecsökkentése az állami feladatok és intézményrendszer újragondolásával párhuzamosan – az első időben pénzt visz. Hiszen az elbocsátások a végkielégítések miatt még többe kerülnek az első időben, és csak jövőre kell kevesebbet költeni az állami szférára."

Ismerek egy embert, aki szerint Heim Péter zoknis fiókot se rakjon rendbe. Én csak annyit fűznék hozzá, hogy az esetleg szükséges infrastrukturális beszerzések még megdobhatják annak a költségét, amikor a régi és az új rendszerek még párhuzamosan léteznek.

Úgy néz ki, harminc év után lassan nálunk is véget érnek a nyolcvanas évek, kulturálisan, gazdaságilag és politikailag. Ami következhet: ’90-es évek, fast forwardban. Van rá négy év. Ilyen ugyanis még nem történt, hogy olyan párt nyert, amelyik nem az MSZP (tisztázásképp: ’90-ben és ’98-ban nem az MDF és nem a Fidesz nyertek, hanem az MSZP vesztett).

Szervezésből persze összpárti elégtelen, viszont maximális tisztelet mindenkinek, akik esőben-szélben-hidegben végigállták sort, és a választókörzeti bizottságoknak, akik meg végigülték: democracy in action – odafönt balfaszkodnak, idelent meg csakazértis kibírják.

A kampánycsend meg mondjon le. Komolyan. Értelmetlen, betarthatatlan, ellenőrizhetetlen. Az OVB meg menjen utána. Kötelezővé kéne tenni, hogy egy-egy ilyen ülést, mint amit a királyi tévé is közvetített, meg kelljen néznie minden magyar álompolgárnak, mielőtt szavazna: most akkor megbeszéljük, mikor fogjuk megbeszélni, hogy mikor beszélünk majd róla.