Először folytatódott az adócsökkentéses cucc (lesz-nemlesz-későbblesz), ami már jóóóval a választások előtt is ment, most meg kiderült, honnan lesz az egymillió új munkahely: átcímkézésből.
A segélyért munka az mostantól munkahely lesz. Segélyért munka eddig is volt, csak nem hívták munkahelynek.
A nagy infrastrukturális munkákra ki fogják terelni a zembereket. Mentek eddig maguktól is, építették a sztrádát meg a miniszteri lakot, csak nem voltak bejelentve.
Amerika, kicsiben. Persze lehetne fehéríteni a nagy beruházásokat, mert tényleg nonszensz, hogy valaki adót nem fizet, és még a támogatásokat is felveszi. Persze lehetne egy fokkal több értékteremtő tevékenységet végezni. Sőt, még a szocializációban is segíthet. Csak az én fejemben ez az „új munkahely” az olyan dolog, hogy versenyszféra, mert különben a 3,8 millió tart el 10 milliót (köztük saját gyermekeiket és szüleiket) nem nagyon fog érdemben változni.
Az is jó ötlet, hogy bármely társadalmi csoport szociális felemelkedéséhez a közösség szolgálatán át vezet az út, csak akkor nem 10, hanem 20-25 évről beszélünk (avagy: ha időben elkezdtük volna, mostanában végeznénk).
A kádári szólamokat meg tessék kérem abbahagyni, mert feláll tőlük a hátamon a szőr.
Közben: egy új munkahely versenyszférai létrehozásának a befektetési költsége 2,5 millió forint (az elmúlt évek nagyberuházásait átlagolva). Vagyis a kérdés: hogyan hagyjunk jelenértéken számolva évi 250 milliárd forintot az államon kívül? Mert új munkahely csak akkor lesz, ha a kkv (vagy bármely vállalkozás) forgalma úgy nő, hogy a meglévő létszámmal nem tud eleget tenni a megrendeléseknek. Addig itt a hitelekkel meg a munkaáltatói járulékokkal teljesen felesleges foglalkozni, amíg nem lesz keresletnövekedés, ami adott pénzmennyiségből csak úgy teremhet, ha kevesebbet pazarolunk, s az elmúlt éveket visszanézve (tudom, neoliberális szólam, fujjfujj) ez főleg az állami szférára volt jellemző.
Azaz: 20 év a szociális piacgazdaságig, vagy 10 év a kapitalizmusig. Választani pedig nem lehet.
