Hiba, hiba, hiba. Virtuális kapát-kaszát elő, adjunk a mindenkori nemzetveszejtő bankárkormány szekértolójának! (nekem) Előtte még engedtessék meg, hogy szóljak.

Senkit sem zavarna a végkielégítések mértéke, ha a mögött arányosnak tűnő teljesítmény lenne látható. A BKV vezére kapjon felőlem milliárdos búcsúpénzt, ha olyan céget hagy maga mögött, ami az elvárt szolgáltatási paramétereket hozza és nyereséget tud felmutatni. Sőt, inkább ne is engedjék el, adják neki prémiumként, csak csinálja tovább!

Ezt kormányrendeletben azért előírni macerásabb. Babramunka, és az nem látványos, nagyon nem. Csak azt felejtik el, hogy a babramunka a fontos, érdemi része minden dolognak, a többi „csak” prezentáció. Persze, az is kell, persze, de nehogy már a powerpoint szerkessze meg a kormányprogramot.

Ahogy a költségvetési plafonnál is, most is úgy gondolom, hogy ez egy jó irányba tett rossz lépés. Ráadásul e mellé teszik, hogy „[a kormány] rendeletben előírja e vállalati körben a vezetők és menedzser szerződéssel rendelkezők javadalmazásának nyilvánosságát”. Ilyen törvények most is vannak, s amikor az álompolgár hivatkozik rájuk, s kéri, ami a jussa papír szerint, akkor a papír túloldaláról az arcába nevetnek.

A papír, az ennyit ér, ha az elv hibás.

Jelenleg az államnak dolgozni hivatalosan nem nagyon éri meg a versenyszférával összehasonlítva, márpedig testszik, nem tetszik, a munkavállalókért velük kell konkurálni. Nagyon nem hivatalosan persze megéri az államnak dolgozni, pláne vezető beosztásban: kenőpénzek, belső információk adás-vétele és kihasználása, stb. Amikor az informalitás túlsúlyba kerül, akkor a formalitás nem több puszta tehertételnél, így a két rendelkezés – juttatások maximalizálása és a maximalizált juttatások nyilvánossá tétele – pont, hogy egymás ellen hatnak, tovább drágítva az ügymenetet.

Azon kéne molyolniuk a mélyen tisztelt kormányzatban, hogy hogyan lehet elérni azt, hogy hivatalosan is megérje az államnak dolgozni?

Ötlet? Max pontszámért?