Ateizmus, anarchia és koszos punkok.

killtheradical

killtheradical

Tagadni mindent

2010. március 11. - bs395

A tagadást, mint elhárító mechanizmust Sigmund Freud írta le, amikor a személy olyan ténnyel szembesül, ami kellemetlen számára, így elutasítja létezését, ragaszkodva annak valótlan voltához, még elsöprő bizonyítékok ellenében is. A beteg a következőket használhatja:

Egyszerű tagadás: teljesen tagadja a kellemetlen tény valóságát.
Kisebbítés: elismeri ugyan a tényt, de tagadja annak súlyát (a tagadás és a racionalizáció kombinációja).
Projekció: elismeri mind a tényt, mind a súlyát, de visszautasítja a felelősséget.

A beteg pedig a párt, amelyik csak kinyomta magából a törvényt. A törvény testi tünet, látszatcselekvés: a tény, amit tagadnak, kisebbítenek és másokra kennek, az a válságban játszott szerepük.

Ennek elterelésére törvényerőre emelték a halotti matekot: lesz majd vita, hány százalékban lehet eltérni, szabad-e egyáltalán kutatni, mi számít holokausztnak, és a többi. Megmérjük az emberi szenvedést, megszámoljuk és megszagoljuk.

Szép lesz.

Lábjegyzet:

Mandiner:

„mi van a holokauszt-állítókkal? Akik azt mondják, volt holokauszt, sőt, szuper, hogy volt, esetleg túl enyhe volt. „

Pártiroda:

„Atesz, baszki, erre nem gondoltunk!”

A bejegyzés trackback címe:

https://killtheradical.blog.hu/api/trackback/id/tr401830592

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kolláth: Sólyom bölcs döntést hozott 2010.03.11. 14:30:02

Bölcs döntés volt a holokauszttagadást tiltó törvény elfogadása, a törvény nem alkotmányellenes Kolláth György alkotmányjogász szerint.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vidéki 2010.03.11. 11:12:59

A tagadás, mint elhárító mechanizmus, bűnözők esetében is ismert.

André Gide a vöröses-rózsaszín gondolkodású francia író a harmincas években meghívásra a Szovjetúnióban járt, ahol módja volt megtekinteni egy bírósági tárgyalást, ahol a trockista-zinovjevista összeesküvők pere zajlott.

Ő meglepetve tapasztalta, hogy a vádlottak ahelyett, hogy védték volna ügyüket, vallomásaikkal igyekeztek minél jobban befeketíteni magukat.

Utazása tapasztalatait „Vallomás Moszkváról” című könyvében leírta. amiért aztán durván kemény bírálatot kapott a „vérvörös” nyugat-európai „értelmiségtől”. Többé nem hívták meg a Szovjetúnióba.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.03.11. 11:25:45

@Vidéki:
s látod, se egy zuschlag, se egy hagyó nem rántja magára társai minden bűnét.

Hülyetojás 2010.03.11. 12:02:00

Azt a "technikát" ismeritek, amikor beismerjük, majd még be is feketítjük magunkat, de a mondatokat egy lépéssel továbbgondolva már kilóg az igazi felelős is?
Majd kettővel továbbgondolva (és relativizálva) már egy egész társadalomra rátolható a fingszag...
süti beállítások módosítása