Az Olimpiát sose néztem, olimpikonokat se tudnék fejből sorolni, még ha maga Vágó István kérdezi félmillióért, akkor se. Ez van. Nem köt le, ki tud messzebbre dobni, futni, ugrani, úszni, lovagolni. A bunyó érdekelne, de nagy kesztyűkben, fejvédőben, pontozásra nem az igazi a box, a koreai művészetekből meg akkor már inkább a kyok sool, a rugby pedig nem olimpiai sportág.

Szigeten sose voltam, több okból is: semmi kedvem vagyonokat kifizetni - pláne étel-ital vonalon - egy olyan rendezvényre, ahol jó, ha a százból 3-4 program érdekelne, utálom a sátorozást, a félnomád életmódot (panelba születtem, összkomfort meg minden), és nem bírom a hippiket. Felmegy tőlük a vércukrom (ehhez képest a legjobb barátaim fél- vagy egész hippik, de ők más tészta, nekik szabad).

Az orosz-grúz háborúról meg nagyjából azt gondolom, amit D.Z. kollega már megénekelt: Grúzia szép angol szóval élve csupán bargaining chip a nagy nemzetek politikai játszóterén. Behülyítették, megtette, amit kellett, most beáldozzák, közben az atlanti értelmiségi elit is végre kiélheti magát nyilatkozatosdiban. Grúznak lenni rossz dolog lesz egy jó ideig.

Ilyen körülmények között valóságosan üdítőleg hat, hogy ismét lesz reform az egészségügyben. Szívünk szorul, karunk feszül, gyomrunk görcsöl.

Nem kell félni, ez most nem olyan lesz, hogy fentről megmondják a tutit, nem: most egyeztetnek. Mind a tizenöt oldalt. A szakmai fogadtatás vegyes, van, ahol örülnek, hogy foglalkoznak velük (nagy meglepetésre az egyik a vitatott érdemű Magyar Orvosi Kamara), és vannak, akik kimondják kerek-perec, hogy ez így mese tankkal (olyan szervezetek, akik közvetlenül az orvoslásból, és nem állami pénzből finanszírozódnak).

Van nekem kedvenc részem benne (biztos neked is van, de ezt most én írom): azon túl, hogy három párhuzamos egészségügyi pénztár szintet vezetnének be, a pénztár eldönthetné - minőségi mutatók alapján -, hogy melyik szolgáltatóval köt szerződést, és melyikkel nem. Állami piac az államnak. Érdeklődnék, ha szabad: hogyan tervezik ezt megvalósítani, és melyik szolgáltatókkal?

Egy háziorvos az szolgáltató, ez tiszta sor. Szerződik vele az OEP, és még elvi verseny is van, csak éppen annyira szomorú módon van megoldva a finanszírozás, hogy bizonyos betegszám alatt egyszerűen nem éri meg, és hiába lehet átigazolni, az emberek még mindig körzetekben, és nem rendelőkben gondolkodnak.

Egy fogorvos, egy művese állomás, azok szolgáltatók, az előbbieknél még verseny is van, bár főleg magánpraxisban, mint a nőgyógyászoknál. Még itt is van értelme, hogy kiszűrjék a rossz ellátást nyújtókat, akik aztán vagy megélnek az OEP nélkül, színtiszta magánpraxisként - mint eddig -, vagy nem, mert a többinél mondjuk magánrendelésben is fizet a biztosító.

Nade - és tulajdonképp ez az én kedvencem - mi van a kórházakkal? Tudják, amiket bezártak, összevontak, leépítettek, súlypontoztak? Mi van akkor, ha a megyei kórház minőségi mutatói úgy néznek ki, mint Micheal Jackson smink nélkül a belőtt Macaulay Culkinnal az ágyban hajnal fél hatkor? Akkor az OEP majd jól nem szerződik vele, hanem majd a másik kórházzal, két-három járással odébb? De most komolyan. Ettől várják, hogy az egészségbiztosítási pénzünk igazi fekete lyuka kifehéredik majd?

Ettől fog majd megszűnni az atyafipártolás, hogy urambátyámhugom is rajta van a fizetési listán, csak még sose látta senki, és igazából dolga sincs, csak fizetése? Ettől fogja majd az osztályvezető a magánpraxisát a magán idejében, a magán rendelőben, a magán eszközökkel és személyzettel végezni, nem pedig törzsmunkaidőben, kórházi felszereléssel és személyzettel, ott, az osztályos rendelőben, amíg a beutalt kint ül a váróban soron kívül három órát? Ettől nem fogják majd okosba közbeszerezni a dolgokat, meg hazavinni a felmosóvizet? Ettől fog visszaszorulni a paraszolvencia mindkét fél részére megalázó intézménye?

Ettől a lehetőségtől lesz majd pénz eszközökre, karbantartásra, fejlesztésekre, várólisták lerövidítésére, a pótlékok rendezésére, és béremelésre? Ettől, amit egész egyszerűen nem lehet meglépni? Kétlem. De jól hangzik, mint elvi lehetőség, csak épp nincs realitása. Nesze semmi, baltenyeres pofon bársonyos kesztyűben.