Az ősz de rohadt messze van.

A tagadást, mint elhárító mechanizmust Sigmund Freud írta le, amikor a személy olyan ténnyel szembesül, ami kellemetlen számára, így elutasítja létezését, ragaszkodva annak valótlan voltához, még elsöprő bizonyítékok ellenében is. A beteg a következőket használhatja:

Degeljek meg nem értem ezt a sírást a cetlik körül. Hogy miért nem adnak a kicsiknek, szégyelljék magukat a zemberek, hát hova lesz így a polidiverzitás? Hogy a nagyok overkillre mennek, szégyelljék magukat, hát szabad elszívni az éltető nyomdaipari terméket a többiektől? Anyjuk borogassa őket.

Ha és amennyiben igény van a diverzitásra, akkor kérdem én nagy tisztelettel, miért nem tetszenek leadni a cetliket az igényesek? Hát hol van ilyenkor a támogatottság, mi? Mert nincs elég aktivista, nincs elég jelölt, nincs elég szimpatizáns. Hát kérem ez nem az a mese, ahol én kitalálom, hogy mekkora nagy király ötletem van, bárcsak a tömegek is megértenék, de hát ugye hülyék hozzá, nem, ez az a sztori, ahol azzal kell dolgoznod, amid van. Lehet fintorogni, reklamálni, óvni, hogy azok a másikak nem hajlandók a mi hobbinkat fizetni, ugyanakkor nem elfelejteni, hogy ha nekünk kéne fizetnünk az ő hobbijukat, akkor teleírjuk a sajtó minden zugát, hogy monnyanakle mind, több milliónyian.

Szeretnéd megnézni az új Tim Burton filmet, az Alíz Csodaországbant, de nem tudod, hogy megéri-e?

Segítek: nem.

Gyerekeknek sok, felnőtteknek kevés. Ha az volt a cél, hogy a felnőtté válásról szóljon, akkor nagyon nem sikerült. A színészi játék nem a legjobb, a szinkronról nem beszélünk, a rendezés és a vágás meg néha a Barátok közt szintjét súrolja (igaz, felülről, de akkor is, egy Burtontől nem ezt várnánk). A történet lapos és vontatott, sőt, naiv, de nem kedvesen naív, hanem ostobán, a szürrealitás kevés, a szatíra gyenge, a cselekmény prediktiv, a narráció meg egy az egybe kimaradt.

Dramaturgoknak feladat: helyezze el a merev, álszent külsőségekben tobzódó viktoriánus kor görbe tükrét adó történet egy párbeszédének magyar fordításába a "party" szót.

Komolyan, a Narnia krónikái jobb volt, mert ott legalább nem várt többet az ember, mint kliséket.