Ateizmus, anarchia és koszos punkok.

killtheradical

killtheradical

Határföldek

2009. december 19. - bs395

Patricia Tannis, a Dahl társaság tudományos tanácsadója, Pandora bolygó, első nap. A „feletteseim” azzal bíztak meg, hogy találjak bizonyítékot elveszett idegen eredetű technológia létezésre ebben a szektorban, hasonlót ahhoz, amit az Atlas társaság talált a Prométheusz romjaiban: sokan úgy gondolják, ez a felfedezés alapozta meg az Atlas hatalmának megerősödését. Ugyanakkor egy effajta kincs léte ezen a sárgolyón csillagászati mértékben valószínűtlen, de jótevőim úgy tűnik eléggé hisznek benne ahhoz, hogy erre vesztegessék a tehetségemet. Még csak három órája vagyok itt, de már most úgy rézem, ez a bolygó lesz a halálom. Tudósok nem kergetnek mítoszokat és legendákat.

43. nap a Pandorán. Legalábbis azt hiszem ez ittlétem 43. napja. A holdfényciklusokhoz nehéz hozzászokni, egy nap több, mint 90 órás. Az emberek, akik ezt a porfészket benépesítik, ugyanolyan tudatlanok, mint máshol a galaxisban. Ha tudományos kérdést teszek fel a „Vault”-ról, gyerekdalokat és bágyadt történeteket kapok válaszként egy emberről, aki ismert egy embert, aki ismert egy embert… Egészen kábák lesznek, szerintem az ital vagy agysérülés miatt, és teljesen megfeledkeznek a jelenlétemről. Ha hinnék a pokolban, Pandorához hasonlónak vélném. Ironikus módon az effajta feltételezés ezeknek az ősembereknek a szintjére süllyesztene.

76. nap. Azzal a reménnyel ébredtem, hogy mindez csak egy visszatérő rémálom. Ma több mint 36 órát töltöttünk azzal, hogy közelebb költöztessük a tábort az ásatáshoz, de a hibernációból ébredő, s ezért igencsak éhes helyi fauna csapdájába estünk. A csapatom felét élve fogyasztották el. Úgy éltem túl, hogy egy kollégám holtteste alá rejtőztem, miközben fölöttem éppen lakmároztak belőle. A neve Carl volt. Az érzelmeim kiégtek, és egyiküket sem gyászoltam. Ami azt illeti, az egyetlen, amit éreztem, az öröm volt: öröm, mert Carl széke kényelmesebb volt, mint az enyém. Úgyhogy elfoglaltam a székét.

Tovább

Reklámanya

Ritkán nézek tévét, de minden egyes alkalommal, amikor véletlenül mégis, akkor általában jó időre elmegy a kedvem tőle. Ennek oka nem csak a bugyuta műsorok és filmnek nem igazán nevezhető szörnyűségek, amiket vetítenek, hanem a reklámok. Nem reprezentatív felmérésem szerint a reklámok 90%-a egyszerűen szar.

Kel fel a család reggel, kéne inni gyümölcslevet, mert anélkül egy rendes család nem kel fel. Egyszercsak – a dramaturgia és a történetszövés nem az erősségük – beszakad a plafonon keresztül egy gyümölcsfa! De ilyen mindenfajta délvidékiből van ám rajta! Biztos szimbolikus jelentése van, hülye vagyok, nem értem. Erre mit csinál apu? Leszed egyet a fáról, kifacsarja, megissza, anyu meg mosolyog rá.

Tovább

Egy év a Lajosnak

Bokros Lajos kiakadt a jövő évi költségvetést bíráló közgazdászokra. A Fideszesek azért kritizálták a jövő évi költségvetést, mert nem számol bizonyos elkerülhetetlen kiadásokkal: MÁV, BKV és kórházmentés. Oszkó Péter után szabadon sok újat ő se mondott ellenérvként: a pénzügyminiszter adu ásza is az volt, hogy de hát mennyi sok nemzetközi intézet átnézte, és rendben találta. Na ja. Ami nincs benne a könyvekben, azt nehéz nem rendben találni. Második ellenérv, hogy mert rosszul gazdálkodnak az említettek, majd a gazdasági kényszer (nem adunk több pénzt) kikényszeríti a jó gazdálkodást.

Tovább

Kenuval messze van

Tuvalu küldötte felszólalt a klímaváltozás ellen. Nem csoda, nekik igen rossz lesz, és most se túl jó: Tuvalu nem az a turistaparadicsom, mint sok más felkapott kis sziget, évente kevesebb, mint ezren keresik fel. De.

Éves bevételének tizedét a .tv domain licensze adja. Ez erőművek táplálta szerverek nélkül ugye nem lenne. A népesség 15%-a külföldi kereskedelmi hajókon dolgozik, és küldi haza a pénzt. A szállítóhajók égette dízel nem kicsit szennyez jobban, mint amit a kocsidba tankolsz. A maradékot Anglia, Ausztrália és Új Zéland dobták össze, többek között légszennyező ipari pénzekből.

Tovább
süti beállítások módosítása